Médianapló

Médianapló - Értelmiségi fejjel lehet-e politizálni?

2018. október 30. 10:37 - Zöldi László

E kérdést a rendszerváltás óta sok parlamenti képviselő tette föl magának. A tapasztalatok megszerzése után nem kevesen rázták a fejüket. Balog Zoltán református lelkész évekig vívódott az emberi erőforrás minisztérium élén. Nemrégiben súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, és alighanem ez késztette arra, hogy egyházi blognak vallja meg, milyen következtetéseket vont le a politikusi működéséből.

Kifejtette, hogy ő mindig cizelláltabban fogalmazott, mint a faék egyszerűségű kormányzati kommunikáció. Ezt ugyan nem vettem észre, de elhiszem neki, hogy az ellenzéki sajtó nem vette komolyan az árnyaltabb megfogalmazásait, a kormánypártinak pedig nem állt érdekében a fősodortól eltérő álláspontját nyilvánosságra hozni. S hogy idézzek is tőle valami érdemlegeset, kimondta: „Létezik egy olyan értelmezés, amely szerint bárki, aki eltér a kommunikáció fő irányától, az biztos valamilyen ellenfélnek a képviselője.” (Szemlélek.hu, 2018. október 29.) 

Balog Zoltán nem társtalan, augusztus első napjaiban megszólalt Prőhle Gergely volt államtitkár is. Az Echo TV-ben elmondta, hogy ő azért húzódott szélvédettebb helyre, a Petőfi Irodalmi Múzeumba, mert nem volt kedve ismételgetni a kormányzat túlságosan leegyszerűsített üzeneteit. Most, a főigazgatósága utolsó előtti napján valószínűleg már tudja, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből nem lehet csak úgy kilépni. A hatalomgyakorlás kilencedik esztendejében az értelmiségiből lett politikusoktól is maradéktalan, százszázalékos azonosulás kívántatik. Aki erre képtelen, az nem számíthat kíméletre.

Balog Zoltán és Prőhle Gergely egyaránt egyházi személyiség. A volt miniszter visszatért a pesti Hold utcába, a Németajkú Református Egyházközség élére, a volt államtitkár pedig immár teljes munkaidőben a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője. Aligha véletlen, hogy épp nekik okozott nehézséget a kritikátlan azonosulás. Miközben Mózes kőtábláiról sajátították el az életvezetési szabályokat, Carl Schmitt nézetei nyomán kellett a politikából megélniük. Márpedig a politika háttérbe szorítja az erkölcsi megfontolásokat, a Tízparancsolat pedig nem viseli el a taktikai szempontokat.

Ők ketten levonták a tanulságot, és visszatértek értelmiségi (elmélkedő, hezitáló, meditáló, szemlélődő, tépelődő, töprengő, tűnődő, vívódó) önmagukhoz. Kudarcuk talán elgondolkoztatja azokat a fiatalokat, akik kacérkodnak a politikai kommunikáció faék egyszerűségű mesterségével.

6 komment
süti beállítások módosítása