Figyelemre méltó cikk jelent meg a Népszava mai számában. A szerzője Földvári Zsuzsa, és Haragosak az osztrák-magyar kishatárforgalomból kiszorítottak címmel látott napvilágot. A bécsi tudósító azt írta meg, hogy a két ország között kiépített átkelőhelyekből a kisebbeket immár nem használhatják az autósok. Vagy ha mégis használnák, akkor kétezer euróra, mintegy hatszázezer forintra büntethetőek. Márpedig a Dunántúlról átjáró vendégmunkások többnyire nem biciklivel, lovaskocsival vagy gyalogosan közelítik meg a munkahelyüket.

Az intézkedés elvileg több tízezer embert hozott szinte megoldhatatlan helyzetbe, csakhogy olvastam egy riportot is erről. A digitális portál munkatársa a néhány napos hírnek járt utána, és azt tapasztalta, hogy minél távolabb került Soprontól, annál kevésbé hallottak a döntésről. Körmend környékén például az osztrák határőrök sem tudták hová tenni az államuk szándékát. Ama törvényt, amelyet a parlamentjük 2015-ben az illegális bevándorlók ellen fogadott el. Vajon az osztrák hatóságok miért éppen most élesítették az évek óta szunnyadó aknát.

Mielőtt erre próbálnék válaszolni, azon tűnődöm, hogy már a számok se stimmelnek. A Népszava tudósítója 60 határátkelőről írt, amelyből 36-ot nem használhatnak az autós vendégmunkások. A portál 38-ról, amelyből 14-re vonatkozik az átkelési tilalom, de nem mindegyiknél veszik komolyan. A lényeg persze az, hogy a hivatalos indoklás szerint a túlterhelt kisebb átkelők helyett a nagyobbakhoz és korszerűbbekhez terelnék át az autós forgalmat. Már ha ez az igazi indok. Csakhogy van itt egy másik szempont is, amelynek nyomát se találtam a hivatalos Magyarország fórumain.

Annál inkább a Magyarok Világszövetsége digitális megnyilvánulásaiban. A szervezet október 14-én nagygyűlést szervezett Sopronban, és elnökhelyettese, Bottyán Zoltán (civilben a pásztói gimnázium nyugalmazott igazgatója) Trianon-ügyben nemzeti konzultációt kezdeményezett. Majd arra kérte a magyar kormányt, hogy "jelentsen be igényt Nyugat-Magyarország minden jogalapot nélkülöző módon Ausztriához csatolt részére". Meghallgattam a szónoklatát, és láttam mögötte a feliratot is, amelyen ez olvasható: „Őrvidék nem Ausztria!”

Nem az a dolgom, hogy minősítsem a kezdeményezést. Azt viszont talán megkérdezhetem: mi van, ha a Burgenland visszacsatolását követelő szónoklat és a 2015-ben megszavazott, majd 2018 október közepéig jegelt törvény váratlan kiolvasztása között mégsem teljesen meglepő az összefüggés?