Az ellenzéki sajtóban gyakran bírálják a kormánypárti politikusok külsejét. A pocakot, a tokát, a jólétben és mozgásszegénységben duplájára dagadt arcot, a miniszterelnök „trottyos” nadrágját vagy Németh Szilárd előnytelen megjelenését. E gyakorlatot azért mellőzném, mert látszik a fejlődési folyamat. Az a benyomásom, hogy a rendszerváltás óta előnyükre is változtak a közéleti személyiségek.

Hol van már az első országgyűlés színpompája? A lila zakók, fűzöld nadrágok, pálmafás nyakkendők mulatságos és szerencsétlen szintézise. Vagy az a látvány, hogy egy konferencián nyitott elejű asztalnál ültek a parlamenti pártok második számú vezetői, és a zoknijuk színe véletlenül sem illett a felcsúszott nadrág meg a cipő közé. Egyikük zokniján pedig a gumírozás annyira kitágult, hogy a lecsúszott szár rabul ejtette a tekintetünket. Napjainkban leginkább arról ismerszik meg a nyilvánosság fórumain gyakran szereplő, hogy fekete színű öltönyt csináltat magának. Az ára százezertől egymillió forintig terjed (úri szabóktól és szövetkereskedőktől szerzett információ).

A vizsgálódás körét azért terjeszteném ki az ellenzéki politikusokra is, mert a megjelenésben nincs lényeges különbség a kormánypártiak és az ellenzékiek között. Azok a honatyák, akiket a tévéstúdiós jelenléthez rendszeresen sminkelnek, korántsem ok nélkül hiúak a küllemükre. Ápolt, ízléses megjelenésükhöz most már csak néhány apróság hiányzik. Mostanában például sztár lett az újdonsült emberi erőforrás miniszter körme. Az ellenzéki sajtó fölfedezte, hogy miközben Kásler doktor a kórházi fertőzések ellen indított kampányt, az egyik fényképén két ponton is piszkocska feketéllik a körme alatt (különösen, ha kinagyítjuk a fotót).

Ez csakugyan ellentmondás egy neves onkológus esetében, bár tudomásom szerint a sebészek nem csupasz kézzel, hanem kesztyűben operálnak. De ha magas állást vállalnak a közéletben, akkor bizony érdemes kéthetenként két-kétezer forintot áldozni manikűrösre a másfél millió forintnyi fizetésükből. A másik példa Karácsony Gergely fogsora. Az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjeként úgy csinálta végig az országgyűlési választás kampányát, hogy mosolygásra nyíló szájában mindkét oldalon foghíj vonta magára a figyelmet. Az a fránya híd kétségkívül sokba kerül, nemrégiben magam is csináltattam egyet. Azóta merek mosolyogni, pedig nem is vagyok közéleti személyiség.