Volt idő, amikor a pártok még együtt ünnepelték október 23-át. Képviselőik akkor sem ettek egymás tenyeréből, talán kezet is kényszeredetten fogtak, de tartották magukat ahhoz, hogy közös térben fejtsék ki az álláspontjukat. Legföljebb azon vitatkoztak, hogy ki-ki hányadikként szólalhasson meg. Mi pedig összemérhettük őket, és előnyben részesítettük azokat, akik nem olvasták föl a mondandójukat.

Napjainkban megszűnt az összehasonlítási lehetőség. A pártok külön-külön emlékeznek meg az 1956 őszén történtekről, és szónokaik szinte egyöntetűen ragaszkodnak a papírszöveghez. Abból ugyanis nem lehet baj. Például a kormánypárti politikusok tegnap ama gondolatot fogalmazták meg, nyilván központi sugallatra, hogy elődeink hatvankét éve „Egy szabad országot akartak, s ma sem akarunk mást.” (Kovács Ferenc nyíregyházi polgármester, Szabolcs Online, 2018.10.23.) Amire ötven kilométerrel arrébb Kósa Lajos volt debreceni polgármester, jelenleg országgyűlési képviselő imigyen rímelt: „A magyarok ma épp úgy a szabadságért, az önrendelkezésért küzdenek, csak más keretek között, más eszközökkel.” (Hajdú Online, 2018.10.23.)

E mondatokat úgy is értelmezhetnők, hogy a magyarok épp úgy el akarják söpörni az Orbán-kormányt, mint 1956-ban a Hegedűs András vezette kabinetet - elvégre az idézetek akár ezt is jelenthetnék. Csakhogy a kormánypárti politikusoktól aligha várható el, hogy saját kormányuk ellen lázítsanak. Az összefüggés az, hogy a kormánypárti retorikában a hajdani Szovjetuniót az Európai Unió jelképezi, a hajdani tankokat pedig a külföldi bankok. A tank-bank párhuzamot elég sokan fogalmazták meg. Úgy rémlik, hogy hallgattak Torgyán Józsefre, aki bevallotta: „1988 végétől szinte minden beszédembe beleszőttem, hogy elmennek a tankok, de jönnek helyettük a bankok.” (Hetek, 2011.10.11.)

Nincsenek adataim az előre gyártott elemekből összerótt szónoklatok hatásfokáról, valami mégis azt sejteti, hogy a politika iránt érdeklődőknek egyre kevésbé van ínyükre az efféle megnyilvánulás. Feltűnő, hogy a legtöbb „nagygyűlést” olyan helyre szervezték a pártok, ahol a szűk térbe zsúfolódott emberek a valóságosnál nagyobb tömeg képzetét keltik. E megjegyzés azonban nemcsak a kormánypárti összejövetelekre vonatkozik, hanem az ellenzékiekre is. Az ellenzéki szónokok szintén ragaszkodtak a papírszöveghez, kivételt alig láttunk-hallottunk. Márpedig ha így történt tegnap, akkor nemcsak 1956 eszméi lúgozódtak ki, hanem a politikusaink is.