Bizonyára nem teljesen véletlen, hogy a Facebook-on egy neves vallástörténész október 23-án tért ki a szovjet és a magyar diktátor ellentmondásos kapcsolatára. Gábor György azzal az igényességgel tárta föl egy fénykép-hamisítás történetét, mintha azt vizsgálta volna, hogy a niceai zsinat miként vágott rendet a szent szövegek módosításaiban.

A tanulságos történet alapja az, hogy 1948. február 13-án magyar kormányküldöttség utazott Moszkvába. Négy napig tárgyaltak, majd 18-án megkötötték a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes hivatalosan csak a harmadik embernek számított Tildy Zoltán köztársasági elnök és Dinnyés Lajos miniszterelnök után. Ezzel magyarázható, hogy nem készítettek róla fotót, amint épp bizalmasan beszélget Sztálinnal. Ebből lett bonyodalom 1952-ben, amikor a hatvanadik születésnapjára fénykép-albumot szerkesztettek, mert se égen, se földön nem találtak olyan felvételt, amelyen ő és Sztálin kettesben látszott volna.

A vallástörténész azt írta meg, hogy a csoportképből miként lett két „államférfi” közös felvétele. A retusált fénykép érdekessége, hogy Sztálin majd’ egy fejjel magasabb Rákosinál. Nekem azért feltűnt egy gyanús jel, amely a hamisításra utalt. A mi hajdani vezetőnk kopasz feje búbja egy vonalban található a mögötte lévő lambéria felső, vízszintes határával; egy milliméterrel sem látszik fölötte vagy alatta. Sztálin dús üstöke viszont hét-nyolc centivel haladja meg az árulkodó lambériát, holott egy őt először megpillantó tolmács rácsodálkozott, mondván, hogy „ragyás arcú törpe”. De ha ő törpe volt, akkor a mellé helyezett 155 centis Rákosi minek nevezhető?

1952-ben a Magyar Dolgozók Pártja vezérkarában sokat vitatkozhattak erről, mert végül arra jutottak, hogy Sztálin fejének magasabban kell lennie. Csakhogy furcsa adatokat találtam róla. A források szerint volt 168, 165, sőt 152 centis is. A törpeség leginkább a harmadik számnak felel meg. Egyébként a másik törpe nem sokkal hazaérkezése után sajtóaktívát hirdetett. Rákosi 1948. március 23-án elmondta a főszerkesztőknek, hogy őt bizony Moszkvában megrótták, mert hagyta, hogy a „polgári” újságírás a pesti Nagykörút színvonalára süllyedjen. Másnap megindult az állami gőzhenger, és mire négy év múlva megjelent a születésnapi fénykép-album, a hazai sajtó gleichschaltolása (áramvonalasítása, egybehangolása, méretre szabása) már be is fejeződött.