Tegnap 18 óra 19 perckor és 42 másodperckor az egyik álneves kommentelő figyelmeztetett, hogy „a f@szbuk már az utolsókat rúgja”. Mindazonáltal időznék még a Facebook-nál. Azt vettem ugyanis észre, hogy neves médiaszemélyiségek dolgoztatnak bennünket. Székely Ferenc, Szombathy Pál, Vágó István és Veiszer Alinda kérdésbe burkolt állításokkal kelti föl mondandója iránt az érdeklődést, és az üzenőfalukon olykor izgalmas vita bontakozik ki. Kedvet csináltak a szellemi po®tyázáshoz.

Az ütős mondatok gyűjtőjeként megismertem a szállóigék törvényszerűségeit, és próbálkozni kezdtem az idén, vajon a szavaimból milyen mondatok kerekednek ki. S mert a valóságos kávéház törzsasztalánál mindenki hozzátett valamit a bedobott szöveghez, esetleg el is vett belőle, a digitális kávéház képzeletbeli törzsasztalánál lehetőséget ajánlottam a farigcsálásra. Most pedig ama mondatokat másolom ide, amelyek ötvennél több lájkot kaptak. A szerzőtársaknak köszönöm a segítséget, íme, a végeredmény:  

A politikában minden átmeneti.

A politikai kinevezés kivétel a demokráciában, szabály a diktatúrában.

A fiatal, alig 30 éves demokráciát nem a „migránsok” fenyegetik, hanem az öregedő fiataldemokraták.

A Fidesz győzött a bevándorlás ellen, de veszített a kivándorlással szemben.

Orbán mindenkin uralkodik - kivéve önmagán Kerényi Imre temetésén.

Gazda szeme hizlalja az országot.

Régen soroztak, most sorosoznak.

A kormány eszköztárából a tiszta kéz hiányzik, az ellenzékéből a tiszta fej.

Az ellenzék bent van az úri kaszinóban, de csak a macskaasztalnál kapott helyet.

Az ellenzéki politikus manapság két dologgal nem képes bánni: a szavakkal és az emberekkel.

Az ellenzék akár árnyékkormányt is alakíthatna, ha már árnyéka önmagának.

Orbán a sajtót vagy pártvonalon belülre, vagy partvonalon kívülre szorítja.

Simicskának meg vannak számlálva a lapjai.

Az újságírás az igazságot elválasztja a hazugságtól. Az újságíró pedig eldönti, hogy igazat mond, vagy hazudik.

A propaganda nem az igazságot keresi, hanem a hazugságot sulykolja.

Azért szerencsésebb a lakájmédia kifejezés, mert a lakájsajtót mindig lakásajtónak olvasom.

Nem mindegy, hogy a nyilvánosság szűkül vagy szűköl.

Nem mindegy, hogy tiszteljük vagy teszteljük a közhangulatot.

Nem mindegy, hogy útszéli libero vagy illibero.

A fiatalok azért nem szexelnek, mert hálón vannak, nem hálóban.

Ratkó-gyerekekből szkájp-nagyszülők lettünk.

Sok a nyugdíjas és kevés a nyugdíj.

A túlélésbe halunk bele.