Július közepén a szocialista országgyűlési képviselőkről jegyeztem meg, hogy miközben „elviselték” a fizetésük emelését, csökkent az erkölcsi tőkéjük. Ők is észrevették, hogy a „beletörődésük” rossz vért szült a nyilvánosságban, ezért fölajánlották, hogy a különbözetről lemondanak a Horn Gyuláról elnevezett szolidaritási alap javára. Néhány napja Tóth Bertalan pártelnök meg is ígérte, hogy október 7-én, az MSZP születésnapján beszámol a felgyülemlett pénz sorsáról. Egyelőre hárommillió forintról van szó.
Az mszp.hu-n megnéztem a tegnapi sajtótájékoztatót, amelyet Kunhalmi Ágnes választmányi elnök és a pártelnök tartott. A 11 percnyi felvétel első felében gyújtó hatású beszédet mondott a szocialista politikusnő, majd Tóth Bertalan lemondásra szólította föl Kásler minisztert. De lényegesebb kijelentése is akadt: „Ezt a most már szélsőjobboldali kurzust egyedül balról lehet leváltani.” Szerintem egyedül és épp balról nem lehet leváltani, de majd egyszer kiderül, vajon melyikünknek volt igaza. Ennél azonban figyelemre méltóbb, hogy ma, napra pontosan fél évvel a választási vereség után az MSZP-parlament elnöke egy szót se vesztegetett a vereség okaira, holott ezeket leginkább a választmányban kellett volna elemezni. A pártelnök pedig hallgatott a Horn Gyula Szolidaritási Alap döntéséről.
Júliusban még azt javasoltam, ha már a szocialista politikusok állandóan panaszkodnak, hogy nincs elég felület az álláspontjuk kifejtésére, akkor támogassák legalább azokat a szerkesztőségeket, amelyeket a megyei sajtó gleichschaltolása után eltávolított újságírók alapítottak. Jól jönne a vállalkozó szellemű sajtómunkásoknak, ha ama bizonyos hárommillió forintból számítógépet vagy kamerát vehetnének, hogy alaposabban nézhessenek a helyi hatalom körmére. Korántsem biztos persze, hogy jó volt az ötletem, mert régi tapasztalat, ha egy politikai szervezet betársul a médiába, akkor anyagi és erkölcsi támogatásának lojalitásban kéri meg az árát.
Ráadásul időközben a nyári javaslatom kezdi elveszíteni az időszerűségét, az LMP-s milliárdos, Ungár Péter ugyanis a magánvagyonából építgeti a pártja közeli sajtót. Beszállt egy szombathelyi és egy szentgotthárdi portálba, tárgyal egy pécsivel, és látták feltűnni egri meg debreceni szerkesztőség körül is. A nyilvánosságszerzésben anélkül előzte meg az MSZP-t, hogy le kellett volna mondania a képviselői fizetés fölemelt részéről.