Olvasom, hogy a Nemzeti Alaptanterv-tervezet szerint már nem volna kötelező a médiaismereti tantárgy. Ez bizonyára félreértés, mert a Mozgóképkultúra és médiaismeret korábban sem volt kötelező, „csak” fakultatív. Mindazonáltal erős bázisai épültek ki az iskolarendszerben.

A tervezet 300 oldaláról beugrott, hogy 2004-ben új szakmai periodikát szerkesztettem. A Médiafüzetek második száma a médiaoktatásról szólt, és 300 nagyalakú oldalán 34 szakértő világította meg a témakört. Összeállítást is közöltünk a médiaoktatás intézményeiről. Középiskolából 10-et sikerült felsorolni, amelyekben médiatagozat is volt. Akadt köztük nem egy 12 osztályos, amelyben az ambiciózus igazgatók kiterjesztették a médiaismeretek oktatását az általános iskolásokra is. A SÉTA (Sajtó és Tanulás) olvasásra nevelési kísérletben 45 iskola vett részt. Találtunk 10 egyéves és 26 kétéves továbbképző, kiegészítő tanfolyamot is, ahol főiskolások, egyetemisták és más tantárgyakból már diplomát szerzett tanárok tanulhattak.

Jómagam a Magyar Lapkiadók Egyesülete anyagi támogatásával két továbbképzést szerveztem. Egy csillaghegyi panzióba hívtuk meg az ország felsőoktatási intézményeiből azokat a diákokat, akik részt akartak venni a médiaoktatásban. Az újnak kijáró érdeklődés mellett volt egzisztenciális oka is az akciónak. Az úgynevezett bolognai rendszer keretében átváltottunk a kétszakos tanárképzésről az egyszakosra, és főiskolás tanítványaim azért is jöttek Csillaghegyre, mert abban reménykedtek, hogy a végzés után őket választják majd az általános iskolai igazgatók. Elvégre alapszakjuk mellett elvégezték a médiaismereti tanfolyamot is.

A kétezres évek közepén még gyerekcipőben járt nálunk a digitális sajtó. Moziba még jártak a fiatalok, a tévézést még nem szorította háttérbe az okostelefon, a közösségi oldalakat még hírből sem ismertük. Akkor fogalmazódott meg igény a mozgóképkultúra és médiaismeret iránt, amikor a digitalizáció már létezett, de még nem uralta a nyilvánosság eszközrendszerét. S bár a médiaoktatás nem volt kötelező az iskolákban, fakultatív jelenlétével már erős pozíciót harcolt ki magának. Innen kellett volna tovább lépni. Például helyet találni neki a gyökeresen átalakult nyilvánosságban, hogy a médiafogyasztók értsék is azt, amit láttatnak, hallgattatnak, olvastatnak velük.

Tragikomikus volna, ha a 300 oldalas NAT-tervezetből véglegesítendő Nemzeti Alaptanterv fittyet hányna a médiára.