A kultúrharcos vita elvadult hozzászólói tizedelnének. A másik oldal egyik képviselője, a németes műveltségű filozófus és publicista, Tamás Gáspár Miklós imigyen jellemezte a helyzetet: „Ami itt folyik, nem Kulturkampf, hanem Gleichschaltung.” (hvg.hu, 2018. szeptember 25.) Az előbbi kifejezésnek több mint százéves múltja van a szellemi életben, az utóbbinak csak nyolcvanvalahány. S mert a Gleichschaltung-gal egyre gyakrabban találkozunk majd a kultúrharcos vitában és a köznapi gyakorlatban, érdemes körüljárni.

Az alapige a schalten. Azt jelenti, hogy intézkedni, eligazítani; átvitt értelemben valaki kénye-kedve szerint bánik valamivel. A gleich jelentése azonnal, rögtön, de az is, hogy egyforma, ugyanolyan, egyenletes. Igével dúsítva elegyenget, eligazít valamit, elintéz valakit. A gleichschalten jelentése pedig egységesíteni, egybehangolni, lehetőleg azonnal, ellentmondást nem tűrő módon. Kétkötetes szótárunk, a Nagy Halász még hozzáfűz egy furcsa magyarítást is: „(náci) gleichschaltolni”. Ennek szakmai értelmezését Goebbels birodalmi népnevelési és propagandaügyi miniszter adja meg a Napló-jában, melynek magyar fordítása 1994-ben jelent meg a Dunakönyv Kiadó gondozásában. Lebilincselő olvasmány.

De ha már magyarítás, a hazai vitát úgy értelmezi Eörsi Mátyás ügyvéd, volt SZDSZ-politikus, jelenleg a DK külügyi szakértője, hogy a kormányzat egységesítési, egybehangolási szándéka határozza meg a nyilvánosságot is: „Egyik oldalon a média gleichsajtolása.” (hvg.hu, 2018. szeptember 10.) Ügyes szójáték, benne foglaltatik a papír alapú sajtó feltalálója, Gutenberg is. A Rajna-vidéken született, az apja szőlőtermelő volt. A kis Johann gyerekkorában ismerte meg a fából készült berendezést, amely a szőlőfürtből kisajtolta a levet. Nyomdászként túllépett a fejedelmek, őrgrófok és érsekek luxusigényén. Elhatározta ugyanis, hogy papírral pótolja a borjúk méregdrága bőrét, máskülönben portékáját, a Bibliát nem vásárolhatták volna meg a kevésbé módos polgárok. Aki megfordult már a róla elnevezett múzeumban, tanúsíthatja, hogy a XV. századi sajtóprés kísértetiesen hasonlít a szőlőprésre.

Bejegyzésem művelődéstörténeti adalék ama médiapolitikai művelethez, amelynek révén a harmadik Orbán-kormány fölvásároltatta a papír alapú sajtó jelentős részét, hogy kénye-kedve szerint egybehangolhassa, egységesíthesse, elegyengethesse, eligazíthassa, elintézhesse. Talán nem egyszer s mindenkorra.