Médianapló

Médianapló: Lakájsajtó vagy lakásajtó?

2018. szeptember 30. 10:52 - Zöldi László

A pink ugyebár rózsaszínt jelent. Csupa nagybetűvel a Politikailag INKorrekt rövidítése. A Vasárnapi Hírek című hetilap humorrovatát szerkesztő Kövesdi Péter azzal tisztelt meg, hogy tegnap közölte az egyik mondatomat. Ezt írta alá: „(ismeretlen fészbukozó)”. Meg se említeném, ha nem tudnám róla, hogy amennyiben talál valami figyelemre méltót a közösségi oldalon, kapcsolatot próbál teremteni az illetővel, akinek jóváhagyása nélkül nem hozza az idézetet. Most pedig kirajzolódik előttem egy tanulságos tévedés, amelyet azonban még pontatlanságnak se neveznék.

Az egész úgy kezdődött, hogy szeptember 24-én fölírtam a Facebook üzenőfalára: „Azért szerencsésebb a lakájmédia kifejezés, mert a lakájsajtót mindig lakásajtónak olvasom.” A digitális ismerősök közül vagy száznak tetszett, néhányan meg is osztották a maguk körében. Kézen-közön lekopott róla a nevem, így jutott el a PINK szerkesztőjéhez. És ezzel máris a szállóige lényegénél vagyunk. A közmondás ugyanis a nép szállóigéje, a szállóige pedig az értelmiségiek közmondása. Az előbbi szerzői névtelenek, mert többnyire a kocsmaasztalnál formálódott, az utóbbinak viszont sok neves szerzője van a kávéházi törzsasztalnál üldögélők közül.

Az úgynevezett szerzőségem abból táplálkozik, hogy sokat olvasok, és szinte mindig mások gondolatai ihletnek meg. Már nem emlékszem, hogy kitől olvastam a lakájsajtó-lakásajtó meghökkentő és mulatságos szópárját. Talán a szegedi újságíró Bakos András helyezte egymás mellé a két kifejezést. Írtam hozzá, el is vettem belőle, farigcsáltam tehát rajta, ezután látott napvilágot a Facebook-on. Azért nem zavar a PINK-beli folytatás, mert a rendszerváltás óta gyűjtöm a szállóigéket, nyomozgatok az eredetük után, ismerem a sorsukat.

Akadt olyan, amelyet Démoszthenészig sikerült visszakövetni. Mire nálunk kötött ki a múlt század kilencvenes éveiben, tizenöt többé-kevésbé ismert személyiség vette a nevére. Bölcselők a római, majd a bizánci birodalomból, szerzetesek a középkori kolostorból, filozófusok a XVIII. századi francia szalonból, precíz német tudósok a XIX. századi szállóige-szakirodalomból, a sor végén pedig egy magyar író lelhető fel, aki még rövidített rajta, és időszerű jelentést kölcsönzött neki. Így vagyok ezzel a lakásajtós mondattal is, amely eléggé jellemzi az Orbán-korszak médiapolitikáját, hogy a digitális kávéház törzsasztalánál további „szobrászok” farigcsálják.        

11 komment
süti beállítások módosítása