Nem tartozik a legolvasottabbak közé. Három napja jelent meg, négyezren olvasták, ez átlagosnak mondható. Ám a hozzászólások száma meglepett, mert 215 nem szokott lenni. A kenderesi Horthy-emléknap viszonylag szűk körben keltett érdeklődést, megmozgatta viszont az érdeklődőket.

Nincsenek illúzióim. Ha az adai Rákosi-emléknapról tűnődtem volna, a kapolyi Kádár- vagy az alcsúti Orbán-emléknapról, hasonló mennyiségű hozzászólást könyvelhetnék el. A bejegyzés inkább csak alkalmat adott arra, hogy ki-ki elmondhassa a maga árnyalt vagy indulatos álláspontját a korszaknak nevet kölcsönző politikusról. Úgy rémlik, a két világháború közti Horthy-korszak mély nyomot hagyott az utókorban, mert sok minden bugyogott fel a vitában. Esővíz, talajvíz, szennyvíz - el is áztatták az érveket.

Történelemtanár vagyok, évtizedekig dolgoztam a felsőoktatásban, főiskolai jegyzetet írtam a magyar médiapolitika legutóbbi száz évéről, külön fejezetet szenteltem benne a Horthy-korszak sajtóviszonyainak. Ebből a nézőpontból figyeltem az álneves hozzászólásokat. Akadt köztük kifogástalan érvelésű, nem is egy, mindazonáltal a legtöbb kommentben feltűnt a pontatlanság, a forráskritika hiánya. A hozzászólók olyan könyvekből, cikkekből idéztek, amelyek nem érik el a tudományosság mércéjét. Olyan közhelyeket ismételgettek, amelyek a különböző korok eltorzult Horthy-értelmezéseiből örökültek át. Például le sem írták a történész Romsics Ignác, Ablonczy Balázs, Turbucz Dávid vagy a sajtótörténész Sipos Balázs nevét, akik a legutóbbi években tisztogatták a Horthy-képre rakodott porcicákat. A kommentekben 52 olyan hibaforrást fedeztem föl, amelyet érdemes lett volna pontosítani.

A vitában tetten érhető a digitális eszmecsere talán legsebezhetőbb pontja. Ha feltételezzük, hogy nemcsak elmebetegek szólnak hozzá, hanem a téma iránt érdeklődő, de szakértelem híján manipulált olvasók is, akkor érdemes volna élni a kínálkozó ismeretterjesztési, szemléletformálási lehetőséggel. Csakhogy kinek van erre energiája? Ki az, aki átnyálazza a szakirodalmat, és idézi a cáfoló passzusokat? Aki a biztonság kedvéért végigtelefonálja a szakértőket, hogy ellenőrizze önmaga ismereteit, mielőtt tapintatosan kiigazítaná a hozzászólók vélt vagy valós tévedéseit? Pedig az a benyomásom, hogy a pontosításnál, kiegészítésnél jobban bántja a hozzászólókat, ha úgy érzik, hogy a posztoló nem akar szóba állni velük. Holott csak nincs elég ideje a bejegyzés utóéletére.