Cím a Népszava tegnapi számából: „Fidesz-médiák gigacégben”. Szerzői aláírás nincs, érthető a szerkesztőségi visszafogottság. Ama feltételezés ugyanis, hogy a „Fidesz-közeli orgánumok” hamarosan egy kalap alá kerülnek, nem a napilap valóságfeltáró részlegéből ered. A 444.hu munkatársa, Rényi Pál Dániel járt utána a részleteknek, és értesüléseit a Népszava csupán összefoglalta. Korrekt eljárás, bár a címmel van némi gondom.

E rovatban vagy tucatnyiszor tűnődtem már a média mibenlétéről. Sokat finomodott az álláspontom azóta, hogy 2007-ben két kollégával megírtuk az Általános médiaismeret című tankönyvet a kommunikáció szakos főiskolások és egyetemisták számára. Nekem jutott a média-fejezet, és ekkor néztem utána a kifejezés mögött megbúvó tartalomnak. Azt a következtetést vontam le, hogy a média a nyilvánosság eszközrendszere. Ha nem akarjuk külön-külön megnevezni a sajtót, a rádiót, a televízió és az internetet, akkor az eredetileg latin többes számú médiával foglaljuk össze őket.

A média egyes száma pedig a médium. Közbülsőt jelent, átvitt értelemben közvetítőt és közvetlen meghatározót A meg B között. Valakinek vagy valaminek az üzenetei a médium révén jutnak el a célcsoporthoz. A latin egyes számú médium magyar többes száma a médiumok, a latin többes számú médiának azonban nem magyar többes száma a médiák, a többes számnak ugyanis nem lehet többes száma. Ezért az aláírás nélküli cikknek azt a címet adtam volna, hogy A Fidesz-média óriáscégben. Ezt azért tettem volna, mert a feltételezett új cégben helyet kapnának a kormánypárt befolyási övezetébe vont újságok, rádiók, televíziók és portálok, egyszóval a kormánypárti médiumok.

A média jelentéstartalmáról évek óta fel-felparázslik a vita. Tamás Gáspár Miklós filozófus például gyakran emlegeti a médiák kifejezést. Nádasdy Ádám nyelvész és műfordító óvatosabban fogalmaz, de ő sem talál kivetnivalót a médiák használatában. Érvelésükben szembesültem figyelemre méltó mozzanatokkal, mégis az a benyomásom, hogy a szakmánkban dolgozók egyre inkább elfogadják a médiát a sajtó, a rádió, a televízió és az internet összefoglalásának. Ebből azonban számomra sem következik, hogy a Népszava tegnap hibázott volna. Csak eltért a kikristályosodott értelmezéstől.

Ha ezt a szerkesztők megbeszélték, akkor lelkük rajta, olvasóként tudomásul veszem a döntésüket. Tegnaptól kezdve azonban következetesen tartaniuk kell magukat ahhoz, hogy a Fidesznek médiái vannak.