Kéri Lászlót gyakran hívják a Budapesten túli Magyarországra. Ilyenkor nemcsak vidéki értelmiségiekkel beszélget, hanem helyi újságokat is lapozgat. Nem fővárosi elefántcsonttoronyból szemléli tehát a valóságot. Kardos Ernő készített vele interjút, amely tegnap jelent meg a FüHü.hu-n. A neves politológus szerint „A ma politikusai a régi világ részei.” Vagyis a legtöbb parlamenti politikus digitális bevándorló. Vagy még az sem, ha a bevándorlókat hivatalból azonosítja a migránsokkal. Talán használja, de akcentussal beszéli a számítástechnika nyelvét, ezért aztán reménytelenül a XX. században rekedt.

Az ellenzéki politikusokat is ide sorolja Kéri László, de kisebb mértékben, mint a kormánypártiakat. A papír alapú sajtó ugyanis nyomdai és terjesztési okból sokba kerül, és az ellenzéki pártok kevés pénzéből könnyebb - bár digitális szemlélet híján nem könnyű - portálokat működtetni. A politológus kommentdemokráciának nevezi a kialakult nyilvánosságszerkezetet, amelyre rászabadultak a funkcionális analfabéták. Akik tudnak ugyan olvasni, de nem értik a posztok szövegét, és ebből félreértések, indulati megnyilvánulások származnak.

A világháló nagy előnyének tartja viszont, hogy nehezen ellenőrizhető. Ahol pedig kikapcsolják, ott a hatalmat gyakorlók pecsétet ütnek a homlokukra, hogy nyíltan vállalják a diktatúrát. A látszatra még adó magyar „demokráciában” Kéri László ott látja a régi ellenzéket hamarosan leváltó új ellenzék esélyét, hogy a neten szervezhető közösségek révén előbb-utóbb legyőzhetőek lesznek a digitalizációtól idegenkedő Orbánék. A figyelemre méltó eszmefuttatásban reális mozzanat, hogy a papír alapú sajtó felvásároltatásával a kormánypártok kétségkívül eljutottak ama emberekhez, akik a megyei napilapból tájékozódnak. Ezzel azonban csupán 2018-ban lehetett nyerni, négy év múlva, a következő országgyűlési választáson a hagyományos sajtó már az elszigetelt falvakban sem hat.

Kérinél kevesebbet várok a netkultúrától. Mert igaz, hogy az okostelefon a közeljövőben még inkább elterjed, mint az újság meg a közszolgálatinak nevezett rádió és televízió. A számítástechnikába belekóstoló tömegek azonban nem föltétlenül a politikai híreket emésztgetik majd, hanem a bulvárt és az ételrecepteket. Ahhoz, hogy a net a rendszerváltás leghatékonyabb eszköze lehessen, az ellenzéki pártok szervező munkájára, például a helyi nyilvánosságban való folyamatos jelenlétére volna szükség. Arra, amiben a leggyöngébbek.