Tegnapi bejegyzésem fölkeltette egy telefonáló érdeklődését. Tudomásul vette, hogy a hazai sajtó helyzetét általában jellemeztem, ezért nem bonthattam ki álláspontomat az ellenzéki nyilvánosságról. Azt javasolta, hogy egy kipécézett mondatra szánjak újabb bejegyzést. Ezt írtam tegnap: „Napjainkban például szinte az összes ellenzéki pártunk kifejtette, hogy saját nyilvánosságra, médiára, újságra, portálra áhítozik.” A szinte azt jelenti, hogy nem mindegyik.

Gyurcsány Ferenc következetesen vitatja a pártsajtó létjogosultságát, ám ez nem akadályozza a Demokratikus Koalíciót abban, hogy működtessen egy portált. Szanyi Tibor évek óta hangoztatja, hogy pártjának saját lapra volna szüksége, meg is nevezte a Népszavát. Mégsem állítható, hogy elképzelése lázba hozta volna a szocialista pártvezetést. Van olyan vélemény is, miszerint nem a Népszava tartozik az MSZP-hez, hanem a Népszava kiadója csinált első embert az MSZP jelenlegi elnökéből. A Jobbik Novák Előd kilépéséig kapcsolódott annak hírhedt portáljához, de van egy másik portálja és egy tévécsatornája is. A momentumos Cseh Katalin pedig kifejtette: „Saját médiát, saját ellenkultúrát kell építenünk.” (Vasárnapi Hírek, 2018.08.03.)

A vezetési válsággal küszködő LMP politikusai vitatkoznak ugyan a stratégiáról, ám abban egyetértenek, hogy saját sajtóra volna szükség. Kulcsemberük Ungár Péter a több milliárd forintnyi örökségével. A választási vereség után kijelentette: „Az lenne a jó, ha minden pártnak lenne lapja.” (Index.hu, 2018.06.11.) Be is szállt az Azonnali.hu-ba, egy szentgotthárdi és egy szombathelyi portálba, de hírbe hozták egri, debreceni meg pécsi szerkesztőséggel is. Komlói látogatása után óvatlanul feltételezésbe bocsátkoztam, ám a helybéli portál főszerkesztője helyreigazítást kért. Nem volt bizonyítékom az anyagi támogatásra, ezért két sorban pontosítottam. Csakhogy a komlói portál egy másik munkatársa nem sokkal később utalt arra, hogy bizony zörög a haraszt, ha fúj a Szél.

Vajon tünetértékűnek tekinthető-e Ungár Péter mozgolódása? Fölfogható úgy is, hogy Schmidt Mária miniszterelnöki főtanácsadó fia, a Figyelő című kormánypárti lap társulajdonosa az Orbán-kormányhoz méltányos médiahálózatot épít. De úgy is, hogy egy dúsgazdag fiatalember saját szándékból építgeti az ellenzéki nyilvánosságot. Hamarosan kiállíthatjuk róla a bizonyítványt. Addig érjük be azzal, hogy nehéz helyzetében az ellenzéket is meg-megkísérti a pártos sajtó gondolata.