Hálás vagyok a Nick papagiorgio álnevű kommentelőnek. Nem fejeztük be a tegnapi vitát, mert álmos voltam, és halasztást kértem, de legalább megkímélt attól, hogy ama csontot rágjuk, vajon tudomány-e a Kommunikáció és médiatudomány elnevezésű szakirány. Ezt írta ugyanis 2018. augusztus 15-én, 20 óra 54 perckor: „Az Orbán-kormány érzésem szerint ezért (is) van fasírtban a kommunikációs és média témával, mivel az utóbbi időben a ’szakma’ hihetetlenül lezüllött, vélhetőleg korábban némi túlképzés folyt, és túl sok lett az eszkimó.”

Kösz a témát, semlegesebb kifejezés, mint a tudomány. Abban sem vitatkoznék a kulturáltan fogalmazó kommentelővel. hogy a szakma felhígult. De hogy miért, arról már eltér a véleményünk. Előbb azonban azt tisztáznám, hogy az Orbán-kormánynak azért van-e „fasirtban” a nyilvánosságiparban dolgozókkal, mert túl sok van belőlük, és ezért indultak züllésnek. Igaz, hogy a kilencvenes évek elején a magyar újságírók tekintélye az egeket verdeste, és mára a mezőny alsó harmadában kötöttek ki. A politikusokkal együtt, akik hajdan se tartoztak az élmezőnybe. Az viszont tévképzet, hogy a csökkenő tekintély miatt orrolnának rájuk Orbánék. A kormányzat a legutóbbi nyolc évben úgy alakította a nyilvánosság szerkezetét, hogy az újságírás felhígulásának nem elszenvedője volt, hanem előidézője.

Ami a túltermelést illeti, 1993 óta megéltem háromszázas évfolyamot és harmincast is. A kommunikátorok első nemzedéke épp akkor kapta meg a diplomáját, amikor az első médiatörvény nyomán 1997/98-ban felállt a plurális médiarendszer. A kereskedelmi tévék és rádiók pedig felszívták a százakat, akik az újságírás valamelyik válfaját választották. A többi (nem kevés) a marketinget és a szóvivést választotta, amire szintén kiképeztük őket. 2004 május után a gazdasági vállalkozások kapcsolatai megszaporodtak az uniós tagországokkal, és sok kommunikációs szakembert vettek föl az országon belüli és kívüli hálózatok kapcsolattartására. Eközben az újságírással kacérkodók leginkább a helyi médiumoknál helyezkedtek el.

Az első törés a 2008/9-es gazdasági válságban következett be, mert a külső kapcsolatok elsatnyultak, a hivatásos kapcsolatteremtők pedig fölöslegessé váltak. A második 2010 után, amidőn a második Orbán-kormány lehetetlenné tette a felsőoktatási intézményeknek nagy hasznot hajtó kommunikációs szakirány működését. A diákokat ugyanis nem a nyilvánosság szűkítésére képeztük, hanem a bővítésére.