Médianapló

Médianapló - Tudomány-e nálunk a kommunikáció?

2018. augusztus 15. 10:17 - Zöldi László

A fülhallomást kormánypárti telefonáló beolvasta a tegnapi bejegyzés egyik mondatát, amely így hangzott: „A második Orbán-kormány és a vele járó első kétharmad idején kommunikációs hadjárat indult a kommunikáció és médiatudomány ellen.” Gúnyosan kérdezte, miből gondolom, hogy amire negyedszázadot áldoztam, az tudomány.

A újságíróképzést egyetemi szinten 1958-ban szüntették meg. 1993-ben hozták vissza a felsőoktatásba, ezúttal azonban az állam már nemcsak újságírókat akart képeztetni, hanem marketingeseket és szóvivőket is. Olyanokat tehát, akik eladják a portékát (a médiaterméket), és a nyilvánosság fórumain képviselik egy szervezet (például egy párt) részérdekeit. Az alapítók ezért kerestek átfogóbb nevet, és a kommunikációhoz biggyesztették a médiatudományt is. Nem lett a legszerencsésebb elnevezés, erről azonban csak részben tehetnek.

Nem gondolom, hogy amire negyedszázadot áldoztam, az tudomány. Nálunk ugyanis vannak már médiatudósok, de még nincs médiatudomány. A tanszék-alapítók túljárnak a hetvenen, és ha van is tudományos minősítésük, azt a szakmai előéletükben, más témakörből szerezték. Akadnak köztük iskolateremtő személyiségek is, de a választott stúdiumuk átfogó elemzése akkor válhatott volna tartalmas, izgalmas, érdekes esszéből (kísérletből) tudománnyá, ha a tanítványaik PhD-dolgozatban cáfolják kevésbé megalapozott állításaikat. Ez azért nem történhetett meg, mert az immár középkorú utódok közül kevesen jutottak el a szakmaibb szintézisig.

Ennek a legutóbbi évtizedben kellett volna bekövetkeznie. Csakhogy 2010 közepén olyan politikusok vették át a hatalmat, akik a nyilvánosságot nem tágították, hanem szűkítették. A kommunikáció és médiatudományt pedig ügyetlenül azonosították az újságíróképzéssel, és ezzel a másik két képzési formát is lehetetlenné tették. Holott nekik sem ártott volna, ha az időközben tudománnyá érő kommunikáció szakmailag felkészültebb szóvivőket és marketingeseket bocsát a rendelkezésükre.  

A telefonba elfelejtettem mondani, de utólag elismerem, hogy 1993-ban talán mégsem kellett volna tudományos jelleget megelőlegezni a kommunikációnak. Mindazonáltal akár tudománnyá is válhatott volna, ha a jelenleg hatalomban lévők nem döntenék el, hogy mi lehet tudomány. Az egyetemeknek ezer éve van szerzett joguk arra, hogy bármit taníthassanak, amiben fantáziát látnak. Mindig abból lett fejlődés, hogy nem a politika, hanem a gyakorlat döntötte el, vajon érdemes volt-e új tanszéket alapítani.              

10 komment
süti beállítások módosítása