Tegnap este azt mondta L. Simon László Fidesz-politikus az ATV-ben, hogy „A magyar választók többsége nekünk szavazott bizalmat.” Jócskán akadnak ezzel ellentétes vélemények is, a társadalmi többséget hangsúlyozó ellenzéki politikusokat azonban nem sorolom fel. Túl sokan vannak. A politikusok ugyanis hajlamosak a tények halmazából kiragadni egy-egy mozzanatot, hogy győztesnek érezhessék magukat.

Azért hozom szóba a választás utáni számháborút, mert Dénes Gábor rendező, akinek dokumentumfilmjeit nagyra tartom, a közösségi üzenőfalán szintén megjelentetett egy számítást. Kifejtette, hogy április 8-án szavazott 5695751 választópolgár, ebből a Fidesz-KDNP-re 2824551, az „ellenzékre” pedig 2870200 voksolt. „Ez az eredmény a világ egyetlen országában sem lehetne kétharmad” - fűzte hozzá. Ha ellenzék helyett azt írta volna, hogy a nem Fidesz-KDNP-re, vagy azt, hogy a többi pártra, akkor csak finomítanám a számokat. A kormánypártokra adott szavazatokat például a Kúria 4360-nal csökkentette, kiváltva ezzel Orbán Viktor nyilvános rosszallását. Maradt tehát 2820191 szavazó, ezzel kellene összehasonlítani az ellenzékre adott voksokat.

Márpedig az ellenzékbe csupán a Jobbik (1092669), az MSZP-Párbeszéd (688602), a Lehet Más a Politika (404425), a Demokratikus Koalíció (308068), a Momentum (175225), a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (99410) és az Együtt (37561) sorolható. 2799960 voksra tettek szert, vagyis a kormánypártok 20201 szavazattal nyerték meg az országgyűlési választást. Még szűkösebb lett volna a Fidesz-KDNP győzelme, mindössze 4561 szavazatnyi, ha a Munkáspárt 15640 voksát is az ellenzékhez adnánk. Csakhogy az elnöke, Thürmer Gyula megakadályozta ezt, amidőn 2018. május 6-án a FüHü.hu digitális felületén azt közölte, hogy „Nekünk semmi közünk nincs az ellenzéki pártokhoz.”

Most már csak a töredékpártok szavazataival kellene kezdeni valamit. 45773-at szedtek össze, amely többséget hozna ugyan az ellenzéknek, ehhez azonban a többséghez kéne sorolni a tucatnyi töredékpártot, amelyet kamunak vélünk, nem is ok nélkül. Eldöntendő, vajon a választási vesztesek továbbra is hivatkoznak-e a Fidesz teremtette kamupártok szavazatromboló hatására, vagy az ellenzékhez sorolják őket, hogy társadalmi többségnek érezhessék magukat. Maradnék inkább a fele-felénél, amelyből normális országban épp úgy nem következik a parlamenti kétharmad, mint az ellenzéki politikusok és Dénes Gábor rosszul kiszámolt „többségéből”.