Barátom és kollégám vitatkozott velem, mondván: a múlt század hetvenes éveiben nem győzte le a tévé a rádiót. Csakugyan írtam ilyesmit tegnap, a Szepesi Györgyről szóló nekrológban, ám elmagyaráztam a vitapartnernek, hogy ez nem az én álláspontom. A múlt század hetvenes éveiben Szepesi érezte így, ezért kérte magát Bonnba, külföldi tudósítónak, új irányt szabva rádiós pályájának. A barátom most már azt firtatta, hogy akkor mi az álláspontom.

Abból indulok ki, hogy a média a nyilvánosság eszközrendszere. A megjelenés sorrendjében tartozik bele a sajtó, a rádió, a televízió és az internet. De nem mindig volt így. Kezdetben vala a sajtó, amelyet hagyományosnak nevezünk, akkoriban azonban nem volt értelme jelzőt biggyeszteni eléje. Aztán jött az első világháború után a rádió, amely a kortársak érzése szerint lassanként, fokozatosan a sajtó fölé nőtt, olyannyira, hogy a második világháborúig legyűrte a vetélytársát. Pedig csak kiegyenlítődés ment végbe. Nem véletlen, hogy angolszász nyelvterületen a szakemberek kerestek egy szót a két eszköz összehangolására, és egymás közt a média kifejezést használták.

A második világháború után jött lendületbe a televíziózás, és a múlt század hatvanas éveire (nálunk a hetvenesekre) mintha legyőzte volna a rádiót. Pedig csak kiegyenlítődés ment végbe a nyilvánosság tagolódó eszközrendszerében a sajtó, a rádió és a televízió között. Megosztoztak az emberek érdeklődésén. Nem véletlen, hogy az őket összefoglaló kifejezés, a média kiszabadult a szakmai karanténból, és egyre többen kezdték használni. Eközben egy új eszköz, az internet is kiszabadult a hadiipar szorításából, és visszakerült a civil életbe. A XX. század utolsó évtizedében terjedt el a világ fejlettebbik részében, nálunk fél évtizednyi fázáseltolódással. Manapság sokan vélik úgy, mintha legyűrte volna a televíziót, de inkább kiegyenlítődés ment végbe a médiában, a nyilvánosság immár négyféle eszköze között.

Így alakult ki a sajtó, a rádió, a televízió és a világháló feszültségekkel terhes együttműködése. Nem győzelemmel vagy vereséggel végződött, hanem a médiafogyasztókra tett hatás megosztásával. Az én értékrendszeremben például jól megférnek egymással. Várom az új, ötödik elemet, amely észrevétlenül bontakozik előttünk. Még nem tudjuk a nevét, de ígérem, hogy alkalomadtán besorolom a médiába. Feltalálói győzni szeretnének majd vele, és aligha sejtik, hogy „csak” kiegyenlítődésre számíthatnak.