A Deák-téri óriáskerék mögött várakoztam. A 15-ös busz nem jött ugyan, de a Kempinski Hotel felől taxi érkezett. A sárgára egyenfestett járműre azt pingálta a sofőr, hogy „Független szolgáltató”. Majd a szókapcsolatot angolra is lefordította a külföldi turisták kedvéért: „Freelancer”. Erről néhány évszázadnyi sajtótörténet jutott az eszembe.
A lance eredetileg szúrófegyvert jelentett. Lándzsát, pikát, dárdát, dzsidát, kopját. Hajítani valót, amely embertestbe állt bele. A lándzsás, pikás, dárdás, dzsidás, kopjás zsoldos volt. Bárkit szolgált, aki megfizette. A XVII-XVIII. század fordulójától a hírlapírók is azonosultak a szúrószerszámmal, elvégre hegyesre vágyott lúdtollat mártottak a tintába. Daniel Defoe például ponyvafüzet-szerzőként tengődött, amikor egy whig (liberális) politikus fogadta föl. A parlamenten kívül népszerűsítette a kitűnő szónok országházban elhangzott szavait.
Azért vállalta a funkcionális munkát, mert a gazdája az ő szívéből is beszélt. Amidőn azonban a konzervatív kormány miniszteri tisztséget ajánlott az ellenzéki politikusnak, Defoe már nem követte az árulásba. Elvonult egy vidéki udvarházba, és megírta a Robinson Crusoe című regényt. A pályát elhagyó újságíró tekinthető tehát az első ismert freelancernek. Azóta így nevezik a szabadúszókat, általánosítva a szellemileg független értelmiségieket. Nálunk persze a szabadúszó kifejezés kesernyés mellékízt kapott.
Pótlékát, a szabadfuldoklót már a múlt század harmincas éveiben használta Déry Tibor, aki újságcikkekből és műfordításokból próbálta eltartani a benne rejlő regényírót. A rendszerváltás után Fellegi Ádám zongoraművész tágította a szobakoncertek irányába, mondván: „Szabadúszó lettem, bár én ezt az állapotot inkább szabad fuldoklásnak nevezném.” (Új Dunántúli Napló, 1994. március 28.) Nekem a tavaly márciusban elhunyt Bodor Pál szellemes meghatározása tetszik, mert visszakanyarodott az újságíráshoz: „A szabadúszó alkalmi zsenialitásból élő munkanélküli.” (168 Óra, 1996. április 9.)
Manapság szakmánk fejlődését a freelancer helyett egy német szókapcsolat jelzi. A freischaffender Journalist-ról lekopott a fegyveres máz, és szó szerint szabadon alkotó újságírót jelent. A sajtótörténet fintora, hogy a német médiabefektetők nemrégiben adták el magyarországi lapjaikat a kormány bizalmi embereinek. Egyre inkább az a benyomásom, hogy velük együtt az újságíró németül elég jól hangzó jelzője is távozott.
