Médianapló

Médianapló - Szabad-e lődözni Pestet a Citadelláról?

2018. július 11. 10:25 - Zöldi László

A Magyar Idők című újságban vita zajlik a kormányzati térfoglalásról. A szellemi élet gyökeres átalakításáról most először olvastam figyelemre méltó álláspontot. Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója július 6-án fogalmazta meg: ahhoz, hogy az úgynevezett Orbán-rendszer korszakká válhasson, a „Neki megfelelő kulturális korszakba ágyazni a politikai rendszert - ez a dolgunk most.”

A szerző a Bibó Istvántól származó és az ellenzék által oly szívesen emlegetett szabadság kis köreit a „nyilvánosság enklávéinak” minősítette. Ebben az összefüggésben a „citadella” szót is használta, sőt az ellenzéknek tulajdonított „értelmezési monopólium” megtöréséről értekezett. Erről azonban mások a tapasztalataim. A Kádár-korszakban még csak baloldalinak nevezhető állam véleménydiktatúrájáról a nyolcvanas évek közepétől már nem beszélhetünk. Azt viszont elismerem, hogy a rendszerváltás utáni baloldali-liberális véleményhegemónia az 1995-ös médiatörvényig valószínűsíthető. Még inkább 1997-ig, amidőn a magántelevíziók, magánrádiók és magánújságok révén sikerült megteremteni a véleménypluralizmus intézményeit.

Utána jött az első Orbán-kormány, amelynek még nem volt kétharmada, ezért csak módjával változtathatott a nyilvánosság szerkezetén. Az már a médiatörténet fintora, hogy a 2002-es választási vereség után, ellenzéki pártként többet ért el egy hatékony médiabirodalom kiépítésében, mint az ismét hatalomra került és két cikluson át kormányzó szociálliberális koalíció. 2010-ig kiegyenlítődés ment végbe a vélemények frontján, ezt változtatta a maga javára a második és a harmadik Orbán-kormány. Közelebb jutunk a mai helyzet megértéséhez, ha értelmezzük az iménti hasonlatban olvasható másik két kifejezést is.

Az enklávé azt jelenti, hogy államocskák helyezkednek el a másik állam felségterületén, amelyeket a cikk szerzője a citadella szóval illetett. Az utóbbi kifejezés jelentése fellegvár. Mint például a budai Citadella, melyet az 1848/49-es szabadságharc után néhány évvel a Habsburgok azért építettek a Gellért-hegy tetejére, hogy a lövegekkel onnan ágyúzhassák Pestet. Békés Márton tehát nem becsüli le az ellenzék lövőerejét, noha már elszigeteltnek véli. Ezért sem érdemes meglepődni azon, hogy az immár harmadik kétharmados választási győzelem után a kormánypárti napilap hasábjain vita zajlik a szellemi térfoglalás mibenlétéről és mértékéről.   

2 komment
süti beállítások módosítása