Tetszik a Stíler nevű blog, amelyet két divat-szakértő működtet. Ahogy látom a jól szerkesztett, stílszerű honlapon, Rigó Ági és Pusztai Olivér már hirdetési bevételekre is szert tett. Ez arról árulkodik, hogy akadnak cégek, amelyek fantáziát látnak a digitális vállalkozásukban. A két szerző életvezetési tanácsokat ad könnyed és tartalmas formában - a szó tágabb értelmében töprengenek, tűnődnek a stílusról.

Tegnap a szakmai páros férfitagja gondolkoztatott el azzal, hogy osztályozta a kommentelőket. Mint majd’ mindenkinek, aki digitális naplót vezet, az én tevékenységemnek is kéretlen, nemkívánatos, nehezen elviselhető része a megannyi kommentelő. Közülük az egyik típus az előző mondatban olvasható férfitag kifejezést azonnal lefordítaná hímtagnak, és hozzáfűzné, hogy hehehe vagy muhaha. Az efféle hozzászólás persze még az ártalmatlanabb fajta, legföljebb a bejegyzést övező vitát sekélyesíti el. Pusztai Olivér egyébként a kommentelő hét típusát különbözteti meg.

A szakértőt, aki inkább okoskodónak nevezhető, mert mindent jobban tud, elvégre nincs olyan téma, amihez ő nem ért. A dementort, ami a latinból átvett dementál (megcáfol, meghazudtol) kifejezésből származik, és aki minden kákán csomót keres, vagyis lételeme az akadékoskodás, az okvetetlenkedés. A trollt, aki mellékösvényre tereli a vitát, és minél sótlanabbul fogalmaz, annál agresszívebbé válik. A személyeskedőt, aki a bejegyzés témája helyett keresetlen szavakkal illeti a bejegyzőt. Az ostobát, aki a digitális kocsmából kiment a mellékhelyiségbe, majd áttévedt a virtuális intézmény kávéházi részébe, a törzsasztalnál értelmesen beszélgető polgárok közé. A felháborodottat, aki kikéri magának azt a bejegyzést, amelyet nem is kellett volna elolvasnia. Végezetül pedig a normális kommentelőt, aki „néha még az iróniát is felismeri”.

Valamivel méltányosabb az álláspontom, a kommentelő ugyanis szükséges rossz. A blogger nem föltétlenül felkészültségben különbözik az újságírótól. Abban inkább, hogy nincs szerkesztője. Hiába készült föl a választott témából, jól jönne neki egy megbízható olvasó, aki kívülről látja a szöveget, és feltűnnek neki az elírások, esetleg a tartalmi ellentmondások is, amelyeket a témába belepistult szerző nem vett észre. Miközben elszenvedjük a kéretlen kommenteket, mindig akad egy-egy hozzászóló, aki a pontosítással elvégzi a hiányzó szerkesztő munkáját. Ezért érdemes elviselni, hogy a többi álneves hozzászóló visszaél a kommentelmi jogával.