Most már nem jegyzem ide szó szerint Fabriczki András tegnap idézett gondolatát. A hajdani MSZP-pénztárnok mondandóját úgy foglalnám össze, hogy a pártja 1990-ben kapott ugyan 900 millió forintot a megyei sajtóért, az összeg azonban jó helyre, a Szabad Sajtó Alapítványhoz vándorolt. Oké, ha ő ezt állítja, akkor abból érdemes kiindulni, hogy a jelentős summát a nyilvánosság tágítására költötték. Ennek voltak is jelei, amíg Földes György történész elnökölte az alapítványt.

Gondoskodott arról, hogy a mindig március 15-én és többnyire a Pilvax-kávéházban átadott Szabad Sajtó-díjak egyikét nem fővárosi szerkesztőség munkatársa kapja. Így tüntették ki például a győri Horváth Sándort, a szolnoki Teleki Józsefet, a debreceni-egri Porcsin Zsoltot vagy a székesfehérvári Klecska Ernőt. Menet közben annyit azért változott az alapítvány álláspontja, hogy váltakozva díjazta a vidéki újságírók egyikét. Az egyik évben magyarországit, a másikban pedig határon túlit, elvégre a szó földrajzi értelmében a kolozsvári, újvidéki, pozsonyi, ungvári, sőt kanadai magyar tollforgatók is vidékiek.

Aztán Földes György lemondott, mert nem értett egyet azzal, hogy az MSZP eladta Népszabadság-tulajdonrészét. S hogy indokolt volt a felháborodása, azt mi sem bizonyítja, mint a patinás napilap sorsa. Az új tulajdonos kezében kiszolgáltatottá vált, és 2016. október 8-án egy tollvonással meg is szüntették. Az alapítvány új elnökének, Kránitz Lászlónak a médiapolitikusi, sajtótörténészi vagy újságírói tevékenységéről nem találtam utalást a szakirodalomban. Mindazonáltal jó néven vettem tőle, hogy 2018. március 15-én kifejtette: a szíve szerint mindenkit kitüntetne, aki miatt még létezik szabad sajtó. Ehhez képest a díjat átvette Németh Péter, a Népszava című budapesti napilap nyugalmazott főszerkesztője, Lakner Zoltán politológus, a 168 Óra című budapesti hetilap főszerkesztő-helyettese, és Papp Réka Kinga civil aktivista, a budapesti Klubrádió műsorvezetője.

Nem vonom kétségbe a bíráló bizottság döntését, de a tagjai talán fölfigyeltek arra, ami a magyar nyelvű médiapiacon történt. Az Orbán-kormány bekebelezte és „megtisztította” a Budapesten túli sajtót, nemcsak a határon innen, hanem túl is. Ebben a helyzetben vajon a zsűri miért nem talált egyetlen kirúgott és félreszorítottságában független fórumot alapító újságírót sem, akit a vidéki napilapok árából működtetett Szabad Sajtó Alapítvány díjára érdemesnek tartott volna?