Tegnap az MSZP kommunikációjáról írtam az egyik elnökjelölt, Kunhalmi Ágnes ürügyén. A hozzászólók közül sokan minősítették a hölgyet (a többség keresetlen szavakkal), ám az egyik kommentelő engem is megtalált, mert „a szegény magyar média második számú tanárurának” nevezett.

Hangvételét nem kifogásolom. Tőlem sem áll távol az irónia, illő hát elviselni, ha valaki hasonló stílusban csipkelődik. Ráadásul csakugyan valaki. Becsületére válik, hogy vállalja is a nevét, Róna Gyuriként mutatkozott be a nyilvánosságnak. A Kanadai Magyar Hírlap tanúsága szerint okleveles matematikus, ráadásul nemzedéktársam, néhány hónappal fiatalabb nálam, a glosszáit (széljegyzeteit) pedig szösszenetnek nevezi. Kulturáltan fejtette ki a rosszallását, bár azt nehéz megítélni, hogy hányadik „tanárúr” lehetek a kétségkívül áldatlan állapotban lévő hazai nyilvánosságban. A hozzászóló valószínűleg Havas Henriket vélte az elsőnek.

Az említett úrral nem beszélgettem erről, azon azonban nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy hozzám hasonlóan Henrik sem követelte magának a tanárurazást. Egyszerűen ránk ragadt. Vele kapcsolatban meghonosodott a közbeszédben, nyilván a Heti hetes és egyéb tévéműsorok miatt, velem kapcsolatban pedig szűkebb körben vált elismeréssé vagy elmarasztalássá. 1993 szeptembere óta dolgozom a felsőoktatásban, és korábban is hajlottam a távolságtartásra meg a precizitásra. Nem csoda, ha tanáruras hírem kerekedett. Az már a sors iróniája, hogy voltaképpen a másik „tanárúr” jóvoltából.

Ezúttal nem részletezném Havas Henrik fogyatékosságait, inkább a legfőbb erényét emelem ki. Szakmánk ama képviselője, akinek rengeteg ötlete van, és ha jó munkatársakat fog ki, képes is megvalósítani őket. Talán legnagyobb ötlete az volt, hogy a rendszerváltás táján kirúgott főszerkesztőket szerződtette a szegedi egyetem budapesti tagozatára. Abból indult ki, hogy ha a múlt század nyolcvanas éveiben jó újságot csináltak, akkor az újságírást is képesek megtanítani.. Ezzel létrehozta a médiaoktatás legszínvonalasabb tantestületét. A legutóbbi két évtizedben végigtanítottam az egész országot, és higgye el az olvasó, hogy van összehasonlítási alapom.

Mellesleg azért sincs okom tiltakozni az ironikusnak szánt tanárurazás ellen, mert papírom van arról, hogy az vagyok. 2009-ben a kommunikáció szakos diákok megválasztottak a legjobb médiatanárnak. Lehetséges, hogy a csipkelődő Róna Gyuri matematikus csupán a számozásban tévedett?