Pedig nem is akartam Kunhalmiról írni. A magánemberrel ugyanis semmi bajom, csupán az MSZP két lábon járó kommunikációs félreértése foglalkoztat. Most elnöknek jelentkezett a pártjában, és egy belső közvélemény-kutatás szerint esélyes is. Népszerű a párttagok körében, mert „tökös lány”, ahogy egy tisztességben megőszült ismerősöm mondta. Engem épp ez zavar benne.

Nem tehetek róla, de ha hallom és látom, mindig Marianne jut az eszembe. A francia szabadság-eszme megszemélyesítője Delacroix 1831-ben készült híres festményéről. Az allegorikus nőalak hercig kis piros sapkával a fején, jobb kezében a trikolór rúdjával, baljában a szuronyos puskával vezeti népét a végső harcra. Magyar hasonmása pedig azt mondta a pártelnökségről, hogy „Kifelé szóló kommunikációs szerep.” (ATV, 2018.04.25.) A szüfrazsetthez illő lelkesítés ereje kétségkívül sugárzik belőle, és ez talán elég is, hogy a megalázó választási vereség után lelkesítse a pártját. Ám ahhoz, hogy kifelé is hasson, olyan adottságokra volna szükség, amelyek egyelőre hiányoznak belőle.

Nem olyan üzembiztos, mint két korábbi pártelnök, Kovács László vagy Lendvai Ildikó volt. A műveltségükből, nyelvtudásukból, feszültségtűrő képességükből telt arra, hogy nyilvános helyzetekben kibeszéljék magukat a csapdákból. Kunhalmi Ágnesnél azonban számtalanszor tapasztalhattuk, hogy furcsán reagál a feszültségekre. Ilyenkor nem ura a szavainak, és elszólásait kajánkodva emlegetik a másik szekértáborban. Neki pedig marad az egyébként rokonszenves önkritika, miszerint „A kuncogásom is én vagyok.” (24.hu, 2015.12.24.)

Nem vonom kétségbe, hogy vannak helyzetek, amikor egy elöregedett pártnak jól jön a fiatal nő, aki tartja benne a lelket. De ha én volnék az MSZP, és kinéztem volna Kunhalmi Ágnest a szüfrazsetti szerepkörre, már régen elküldtem volna az NSZK-ba, a Friedrich Ebertről elnevezett szocdem alapítványhoz, ahol idegen nyelveket, történelmet, politológiát és nemzetközi kitekintést tanulhatott volna, hogy itthon ne kelljen az elszabadult hajóágyú hálátlan szerepét eljátszania. Elismerem, hogy néha jól jönnek az olyan politikusok, akik a vereségből is vigasztaló üzeneteket olvasnak ki, figyelmeztető jel azonban egy választmányi ülés. 2014. október 19-án, egy másik megalázó vereség után arról számolt be az Index, hogy Botka László, az MSZP-parlament akkori elnöke megunta Kunhalmi lelkesítő szavait, és így fordult hozzá: „Legyen már világos, Ági, nem győztünk!”