Cs. Kádár Péter üde színfolt a digitális mezőben. Civilben mérnök, sokáig dolgozott a Magyar Rádióban, amióta nyugdíjas, rövid bejegyzésekkel véteti észre magát a Facebook-on. Legutóbb ezt kérdezte: „Ez megvan? ’Az amatőrnek ihletre van szüksége, a profinak előlegre.’„

A hozzászólók közül akadtak, akik a szellemes mondás eredetét firtatták. Egyikük például Zelk Zoltánnak tulajdonította. Akár a kitűnő költő is mondhatta, mint annyian, akik a kávéházban élték le a fél életüket. Jómagam szintén írótól hallottam először, Kardos G. Györgytől, aki azonban az előleg helyett a határidőt kapcsolta a profihoz. Annyit pedig már megtanultam a szállóigék művelődéstörténetéből, hogy egy-egy aforizma számtalan változáson megy keresztül, amíg egy közismert ember a nevére veszi.

A Szólások, közmondások eredete című kézikönyvben nem találtam nyomát az idézett mondásnak. Nagyobb sikerrel jártam a világhálón. Kovács András filmrendező Bessenyei Ferencnek, az ötvenes-hatvanas évek híres színészének adományozta a cinikus és őszinte megjegyzést, nyilván tőle hallotta először. Bessenyei kortársa volt Zelknek, talán ugyanabban a nagykörúti kávéházban szedték össze a mondást. Ha alaposabban néznék utána a részleteknek, nem lepődnék meg, hogy Molnár Ferencnél horgonyoznánk le. A New York kávéház „mélyvizében” ő gyűjtötte a legszellemesebb gondolatokat. De nem azért, hogy a nevével hozzák összefüggésbe őket, hanem hogy a következő színdarabjában még egy percnyi szerepet kapott epizodista szájába is jól hangsúlyozható, tapssal kecsegtető mondatot adhasson. Végül G. B. Shaw-ig jutottam, egyelőre őt tekintem a forrásnak.

Egyébként engedékeny volnék a szájról szájra szállongó igék eredetével kapcsolatban. Egyetlen ember nevezhető ugyanis szellemi kútfőnek: Ádám ősapánk. Mi, a leszármazottjai csak ismételgetjük, formálgatjuk, alakítgatjuk, néha pedig a nevünkre vesszük a szavait. Mint például Moldova György író, ő így fogalmazott: „Az amatőrnek ihlet kell, a profinak előleg.” (Hócipő, 1997. március 12.) Nála kevésbé ismert, de kézilabdás körökben tekintélynek örvend Rosta Miklós, aki az élsport irányába nyitott, mondván: „Az amatőr játékosnak ihlet, a profinak előleg kell.” (Dunaújvárosi Hírlap, 2015.09.11.) A szállóigét érdekesen variálta Ebedli Ferenc. A hajdani válogatott focista a Nemzeti Sport 2001. június 17-i számában fejtegette: „A profi szórakoztat, az amatőr szórakozik.” Az utóbbi szerintem ezért nem érdemel előleget.