Bíró Marianna fel-feltűnik tévés vitaműsorokban. Körülményesen fogalmaz, igényt tarthatna a legmodorosabb magyar újságíró címére. Kedvezőtlen benyomásomat tetézi azzal, hogy a 168 Óra legfrissebb számában közölt cikke tizenhárom sornyi körmondatot is tartalmaz, ami nálam véteknek számít. Az okfejtés érdekes címe miatt mégis nekiduráltam magam az olvasásnak, és egy alaposan felkészült kollegina jóvoltából ismeretlen világ tárult fel előttem. Az úgynevezett véleményvezérekről írt.

Csakhogy nem azokról, akiknek évtizedek óta adok az álláspontjára. Most fel kéne sorolni a nemzedéktársaimat, akik a papír alapú sajtóban tettek szert hírnévre. Azért nem említem őket, mert a nevük már a digitális sajtóban újságíróskodó tanítványaimnak se mond semmit. Vagy azokat a harmincasokat-negyveneseket kéne felsorolni, akik már a digitális sajtóban dolgoznak? Belőlük is akad néhány véleményvezér, kár, hogy az ő nevük pedig a mai tizenéveseknek nem mond semmit. A tinédzserek nem olvasnak újságot, nem néznek tévét, leginkább okostelefonról tájékozódnak. Ama véleményvezéreket követik, akik uralják a világháló hazai részét.

Néhány név Bíró Marianna arckép-csarnokából: Dancsó Péter (1,3 millió követővel), Kasza Tibor (1 millióval), a 15 éves Hollósi Jázmin (470 ezerrel), Schobert Lara (300 ezerrel), Szász Dorina (200 ezerrel). Közülük csupán Kasza szórakoztatóipari szakmunkás nevét ismerem, ennél sokkal többet róla sem tudok - a számomra ismeretlen véleményvezérekkel együtt Magyarország határain belül más világban él. Ők azok, akik mindent képesek eladni, „mi szem-szájnak ingere”: rucit, sportcipőt, parfümöt, étrend-kiegészítőt, satöbbit. Épp azzal férkőztek be az apolitikus tizenévesek bizalmába, hogy távolságot tartanak a kétségkívül szövevényes közélettől.

A terjedelmes és tartalmas összeállítás szememben rehabilitált szerzője azt firtatja: mire számíthatunk, ha a mai tinédzsereknek benő a fejük lágya, és elkezdenek érdeklődni a politika iránt? Változásukat megneszelik-e a kereskedelmi hirdetésekből élő példaképeik? Miért ne érzékelnék? - fűzöm tovább Bíró Marianna eszmefuttatását. Az egyelőre celebkedő véleményvezérek már most is a piacról élnek. Könnyen elképzelhető róluk, hogy felismerik a követőik változásában rejlő lehetőségeket. Vajon a kormányzat emberei vagy az ellenzéki politikusok veszik-é előbb észre, hogy a felnövő fiatalok berobbanása a választópolgárok társadalmába gyökeresen megváltoztathatja a hatalmi viszonyokat?