Médianapló

Médianapló - Néhány vonás Toroczkai László arcképéhez

2018. május 19. 09:54 - Zöldi László

Jé, két tanítványom beszélget! Ez ugrott be, amidőn fölfedeztem egy interjút a 24.hu tegnapi közleményei között. A Jobbik csekély különbséggel alulmaradt elnökjelöltjével beszélgetett Medvegy Gábor. Kapcsolatu(n)k két évtizedre nyúlik vissza, mindkettőjüket újságírásra tanítottam a szegedi egyetemen.

Medvegy kolléga kitűnő újságírónak ígérkezett. Monotontűrő képessége arról árulkodott, hogy akár napilapnál is elhelyezkedhet, még inkább a lapzárta nélküli és állandó készenlétet igénylő online sajtóban. Ráadásul ötletei is voltak, ami ritkaságszámba megy a naponta több tartalmat gyártó hírlapíróknál. Toroczkai úr portréját nehezebb röviden felvázolni. Immár 40 éves, elmélyültek az arcvonásai, és a haja is megritkult, de még látható benne a szegedi fiatalember, aki hetente egy-két napot töltött a Kispestre kihelyezett levelező tagozaton. Apám, anyám, jogász húgom Szegeden élt, tudtam tőlük, hogy az izmos fiú egy jól menő ügyvéd fia, ímélben küldött dolgozatából pedig arra következtettem, hogy még jó újságíró is lehet belőle. Négyest adtam neki, ami nálam azt jelentette, hogy ha vállalja a munkát, érdemes vele foglalkozni.

A második szeminárium mindig a szignóké. Elképzeljük, hogy kis helyi szerkesztőségben dolgozunk, több cikkünk is megjelenik a következő lapszámban. Melyiket írjuk alá teljes névvel, és melyiket a nevünkből képzett szignóval? Ilyenkor felírom a kommunikáció szakos diák nevét a táblára, és anagrammát játszunk: szétszedjük, majd összerakjuk. Két-három szignó mindenki nevéből kihozható. A magas fiatalember nevére készültem az akkoriban öt-hatezres taglétszámú MÚOSZ évkönyvéből, amelyben tucatnyi Tóth Lászlót találtam. Megkérdeztem tőle, hogy hová valósi a családja. „Torockóra” - válaszolta. „Na, mától kezdve Toroczkai László néven lesz újságíró.”

Nem ellenkezett, azt azonban dacosan fűzte hozzá, hogy ő bizony jobboldali meggyőződésű, a MIÉP ifjúsági szervezetében politizál, és néha írogat Csurka István lapjába, a Magyar Fórumba. „És a jobboldalnak nincs szüksége jó újságírókra?” E mondattal nyertem nála, mert szorgalmasan végigdolgozta a szemesztert. Aztán eltűnt a szemem elől. Már csak a politikai pályafutásáról értesülhettem, amelynek egyik állomása mostani veresége a Jobbik elnökválasztó kongresszusán. Tegnap pedig ezt fejtegette a hajdani évfolyamtárs készítette interjúban: „Én nem is szeretem beskatulyázni magam, megteszik ezt időnként önök, újságírók.”       

19 komment
süti beállítások módosítása