Ma reggel megkérdezték Korózs Lajost egy tévéstúdióban, hogy a pártjában hányan pályáznak a megüresedett elnöki székre. A kitűnő szociálpolitikus ezt válaszolta: „Van legalább kettő, aki kandidál.” Majd kimondta Kunhalmi Ágnes és Tóth Bertalan nevét. Tudok azonban egy harmadikról is. Szanyi Tibor nemrégiben őszintén elemezte az MSZP helyzetét, majd felajánlotta, hogy ha a júniusban összeülő kongresszus nem jutna dűlőre, ő bizony feláldozná magát.
Ha én volnék a kongresszus, a három közül Tóth Bertalant választanám. Nyugodtabb és kiszámíthatóbb, mint Szanyi Tibor, és tapasztaltabb, mint Kunhalmi Ágnes. Bár ma reggeli interjúja a Népszava hasábjain némi kétséget ébresztett a szavahihetősége felől. Ezzel kezdte: „A Fidesznek úgy van kétharmados többsége a parlamentben, hogy a többség nem a Fideszre szavazott, és az ellenzékre voksoló 2,9 millió emberből 700 ezren az MSZP és a Párbeszéd szövetségét támogatták.” Vetélytársa, Kunhalmi Ágnes ugyanezt állította néhány napja egy tévéstúdióban, ezért az a benyomásom, hogy a szocialisták vezetői hamis premisszára építve próbálják magyarázni a megalázó választási vereséget.
Az Országos Választási Iroda szerint a Fidesz-KDNP pártszövetség 2824206 szavazatot kapott. Ehhez képest az MSZP-Párbeszéd 682602, az LMP 404425, a DK 308068, a Momentum 175225, az Együtt 37561 voksot könyvelhetett el. Összesen 1607881 szavazatot. A két szocialista elnökjelölt hozzájuk számította a Jobbikot (1092669) és a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot (99410) is. Az általuk utólag egyesített ellenzék tehát 2799960 szavazatot kapott. Méltányosságból hozzájuk adtam a Munkáspárt voksait is, 15640-et, így jött ki 2815600. A különbség 8606, amiből azóta levonható 4360 érvénytelen szavazat, amelyet a Kúria vett el Orbánéktól. Vagyis a kormányzat 2819846 voksa áll szemben az amúgy széttagolt ellenzék 2815600 szavazatával.
Elismerem persze, hogy más arány jönne ki, ha az ellenzékhez sorolnánk az úgynevezett kamupártokat is. De akkor szakítani kéne a választási vereség ama értelmezésével, hogy a rengeteg mesterséges pártocskának köze van a kormányzathoz. A két magyarázat együtt nem hangzik hitelesen. Azt már csak kíváncsiságból kérdem, vajon miért nem felel meg az MSZP vezetésének egy szerényebb és hihetőbb aránypár. Ha azt állítanák a vereséget magyarázó kommunikáció középpontjába, hogy április 8-án ugyanannyian szavaztak az eddigi kormányra, mint amennyien nem rá szavaztak, még igazat is mondanának.