Az MSZP életében volt olyan időszak, amikor a pártparlament ülésére meghívta az újságírókat. A Köztársaság téri székház földszinti termében fent ültünk a karzaton, és hallgattuk a választmányi tagok hozzászólásait. Ez a gyakorlat megszűnt, ezért nem tudható, vajon tegnap mit is mondott valójában a választmány elnöke. A nyilvánosság fórumaira annyi szivárgott ki, hogy Hiller István bejelentette: az MSZP most hozta fennállása óta a legfontosabb döntést. Kikölcsönözte Burány Sándort a Párbeszédnek, hogy szövetségese önálló frakciót alkothasson az országgyűlésben.

Talán majd kiderül, hogy a bejelentésben esetleg elhangzott egy talán is. A mostani döntéshez ugyanis legalább egyszer volt már azonos horderejű. 2014-ben a Demokratikus Koalíció négy mandátumot szerzett, és azért nem hozhatta létre a minimum ötfős frakciót, tagjai azért tengették életüket független képviselőként négy évig az országgyűlésben, mert az MSZP nem adott kölcsön neki egy honatyát, például épp Burány Sándort. Számomra a részleteiben egyelőre nem ismert bejelentéssel vált teljessé, hogy a magyar szocialisták reálpolitikussá lettek. Eddig is azok voltak persze, bár nem verték dobra.

Viselkedésüket úgy foglalnám össze, hogy néhány hónapja, talán egy zártkörű választmányi ülésen elemezték a helyzetet, és arra jutottak, hogy megszűntek nagy párt lenni. Nincs annyi emberük, hogy esélyes képviselőjelöltekkel tölthetnék meg mind a 106 választókörzetet, ezért a fél országot átadták a hasonló cipőben járó Demokratikus Koalíciónak. A döntés azt jelentette, hogy lemondtak a választási győzelemről, ezt azonban nem kötötték a szavazók orrára. Győzelmi esély híján a győzelem reményével kampányoltak.

Néhány napja egy tévéstúdióban Bojár Gábor informatikus vállalkozó kifejtette, hogy cégének volt egy terméke, amellyel kiléphetett a világpiacra. Rájött azonban, hogy egy amerikai cég legalább két fokozattal magasabb kategóriába tartozik, ezért az ő portékája legföljebb a második helyre esélyes. Az ezüstérmet és a vele járó piaci részesedést úgy szerezte meg, hogy a terméket övező kampányban a győzelmi esélyt hangsúlyozta. A kettős beszéd tehát korántsem szokatlan az üzleti életben. Van is egy mondás, miszerint a patkány és a mókus között csupán az a különbség, hogy az utóbbinak jobb a marketingje.

A szocialista pártparlament tegnapi üléséről az is kiszivárgott, hogy az MSZP-nek új jelképet kéne választania. A szegfű helyett a mókust javasolnám.