1995-ben Schlecht Csaba „eladott” néhány céget Kaya Ibrahim és Josip Tot németországi vendégmunkásoknak. Simicska Lajos, a Fidesz háttérembere így szabadult meg a köztartozást felhalmozott vállalkozásoktól. Az államkincstár 300 millió forinttal lett szegényebb. A hajdani felszámolóbiztos főszerkesztői megbízatása ma szűnt meg a Magyar Nemzetnél - valószínűleg a patinás napilappal együtt. Nem csoda, ha Schlecht úr helyett szakember helyettese, György Zsombor képviseli kollégáit a nyilvánosság fórumain.

Tegnap kifejtette, hogy minden megoldás jobb, mint a megszüntetés. Ha Simicska úr megkérdezte volna, az „online plusz hetilap formációt” javasolta volna neki. De nem kérdezte meg, hanem a választási vereség után elhatározta, hogy elsüllyeszti az Orbán-kormány tevékenységét kritizáló médiabirodalom zászlóshajóját. Ahogy másfél évvel ezelőtt Heinrich Pecina úr, a Népszabadság tulajdonosa is megtette. Az egyik napilap baloldali volt, a másikat polgári (konzervatív) légkör lengte körül. Patinát az kölcsönzött nekik, hogy a társadalom lényeges rétegeiből begyűjtötték az információkat. A tényeket másként értelmezték ugyan, de színvonalasan tehették, ha ütős mondatokat közöltek.

A rendszerváltás óta mintegy 3500 szállóigét gyűjtöttem össze, a Magyar Nemzetből 182 való, a Népszabadságból 351. A két hajdani barát és jelenlegi ellenség, Orbán Viktor és Simicska Lajos a gyűjtemény 15 százalékát helyezte zárójelbe. Pedig ha nem politikus fejjel gondolkodnak, szakmaibb megoldást is találhattak volna. A napilap veszteséges vállalkozás, mert kullog a villámgyors online sajtó mögött. Akár párt, akár magánember finanszírozza, pótolnia kell az évenkénti 300 milliót (egy nap körülbelül egymillió forint ráfizetéssel jár). A megszüntetve megőrzés feladatát angolszász és német nyelvterületen úgy oldják meg, hogy a papír alapú napilap átköltözik a digitális felületre, a legfontosabb és legérdekesebb cikkek pontosított, frissített, bővített, háttérrel ellátott változatát pedig vastag és tartalmas hétvégi mellékletként lapozhatják az olvasók.

Hónapok óta már csak a Magyar Nemzet digitális változatát olvastam, a hétvégi mellékletet azonban szombat reggelenként bepréselték a lépcsőházi postaládába. Eme médiafogyasztási szokásból adódó következtetéseket kellett volna továbbgondolni, ha Simicska Lajos szóba állt volna a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesével. Ha nem a veszteségforrást akarja megszüntetni, hanem a patinás újságot életben tartani.