Az országos terjesztésű napilapnál dolgozó publicisták a fővárosi kiadásban épp egy órányival többet engedhetnek meg maguknak. Az este tízes lapzártát kitolhatják tizenegyre. Igen ám, csakhogy tegnap az Országos Választási Iroda felkészületlensége miatt a héttől esedékes urnazárás helyett néhány szavazókör előtt még órákig kígyózott a sor. Épp akkor voksolt az utolsó választópolgár, amikor a publicistának be kellett fejeznie a történtek értelmezését. (Írása egyébként a vidéki kiadásba már nem férhetett be.) S mert az Iroda nem adhatta ki az adatokat, amíg az utolsó szavazókört be nem zárták, a publicista százalékok híján legföljebb a lehetőségeket latolgathatta.

Az már a hivatásrendek közti különbség, hogy ami a papír alapú sajtó újságíróit hátrányos helyzetbe hozta, az előnyükre vált a politikusoknak. Az ellenzéki pártok vezetői a kényszerszünettel kaptak még néhány órát, hogy végiggondolják a szöveget, amellyel megmagyarázhatják a választási vereséget. Miközben az éjfél utáni percekben hallgattam az okfejtésüket, sokallottam a felkészülésre nyert időt, mert egymástól függetlenül ugyanazt a módszert alkalmazták: a legósdibb hárítási mechanizmust. Bár helyzetértelmezésük tartalmazott önkritikát - némelyikük be is jelentette a lemondását, reménykedve abban, hogy a pártkongresszus úgyse fogadja el -, az okfejtésből kiragadták ama mozzanatot, amely a nyilvánvaló kudarcban sikerként is elkönyvelhető.

Így aztán Vona Gábor szerint „A Jobbik lett az országgyűlés legerősebb ellenzéki pártja.” Karácsony Gergely szerint az MSZP-Párbeszéd szövetség révén „Még mindig a demokratikus ellenzék az erősebb ellenzék.” E kijelentéshez az kölcsönzött alapot, hogy Vona egyszer kétségkívül kifejtette: „Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk nemzeti szocialisták, de demokraták sem vagyunk.” (Magyar Távirati Iroda, 2012. január 28.) Ha ő nem tekintette demokratikusnak a Jobbikot, akkor ugyebár a cukisodó pártot most nem is kell besorolni a demokratikus ellenzékbe. Gyurcsány Ferenc pedig azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy „A Demokratikus Koalíció több mint megkétszerezte a mandátumait.”

A három sikersztorit lefordítom magyarra. A 199 főnyi parlament elenyésző kisebbségét alkotja a 26, 20 és 9 mandátumos Jobbik, MSZP-Párbeszéd és Demokratikus Koalíció. Annak árán valósították meg minimális tervüket, hogy a pártérdek felülírta a közös érdeknek nevezhető kormányváltást.