Gyurcsány Ferenc a nyilvánosság fórumain gyakran latolgatja a kormányváltás esélyeit. Eközben ki tudja, miért, de mindig odaszúr valamelyik szövetségesének. Legutóbb például ezt találta mondani: „A Népszava nagyon-nagyon közel áll az MSZP-hez.” (atv.hu, 2018.03.29.) A beszólás igazságtartalmát érdemes górcső alá venni.

Másfél éve, a Népszabadság kormányzati megsemmisítése után harcedzett, színvonalas munkára kiképzett újságírók jelentek meg az anyagilag kivérzett Népszava szerkesztőségében. A vérfrissítés alkalmat adott arra, hogy több ellenzéki politikus is megfogalmazza az igényt, miszerint a patinásabb (1873 óta megjelenő) újság ne a lejtmenetben lévő MSZP-é, hanem a szétmorzsolódott baloldalé legyen.  Nyilván azért, hogy segítsen meglelni a közös nevezőt. E feladatot váltakozva töltötte be a szerkesztőség. Hol eleget tett a különböző nézetek egybehangolásának, hol (mint például Botka László miniszterelnök-jelöltsége idején) beszűkítette a látószögét, és az MSZP nótáját fújta.

Mozgását kívülről nézve mégis tartalmasabb egyenleg rajzolódik ki, mintsem hogy simán pártlapnak lehetne nevezni. Nincs „nagyon-nagyon” közel a szocialistákhoz, ehhez ugyanis az kellene, hogy az MSZP pótolja a papír alapú működésből fakadó veszteségeit. Márpedig bizonyos jelekből arra következtetek, hogy a Népszavát az úgynevezett G-nap (2015. február 6.) után Simicska Lajos kölcsönei lendítették át a holtponton. Majd az otromba és az olvasók körében visszatetszést keltő kormányzati hirdetésekből adódó bevétel. A néhány napja elhunyt Demján Sándor nekrológjából is kiderült, hogy a gazdag üzletember szintén kölcsönökkel segítette ki az ország legrégebbi szerkesztőségét.

A helyzet magyarázható azzal, hogy a milliárdos adóssággal küszködő MSZP anyagi támogatása híján a napilap beérte a több forrásból csordogáló pénzekkel. De azzal is magyarázható, hogy a kiadóhivatal nem föltétlenül kényszerből, hanem tudatosan választotta a különböző anyagi forrásokat, máskülönben nem kerülhette volna el ama vádat, hogy az MSZP szekerét tolja. Egyébként az a benyomásom, hogy Gyurcsány Ferencből az irigység beszélt. A Népszava ugyanis sosem volt az övé. Miniszterelnök korában megtagadta, hogy pótolja a kiadóhivatal veszteségeit, a választási vereség után pedig, még szocialista politikusként, de két nappal új pártja, a Demokratikus Koalíció megalakítása előtt ezt írta föl a közösségi üzenőfalára: „Enyém a Népszabi, Klárié a Népszava.” (Facebook.com, 2011.10.20.)