Mások állításával ellentétben nem érzem magam bloggernek. A Gerillamarketing című blog szerzője, Bognár László mégis bloggernek tartott. Miután kivitatkoztuk magunkat, megvizsgálta, vajon a Médianapló megfelel-e a blog műfaji követelményeinek.
Szerinte a bloggerség mellett szól, hogy a rovatom digitális felületen jelenik meg, lehetőség van a hozzászólásokra, sőt igénylem is azokat. Nem élek viszont a linkeléssel (ezt én hoztam fel érvül a saját álláspontom igazolására), és képeket sem közlök (közöltem, nem is egyszer). A vitapartner következtetése: „Egyszerre lehet igaz, hogy ő nem blogger, és a külső megfigyelő értékítélete, miszerint a Médianaplót blogger írja.” Azt is hozzáfűzte, hogy ha élnék a linkeléssel és a képek közlésével, több olvasóra tennék szert. Beérem azonban a bejegyzések átlagosan kétezres olvasottságával. Ha linket és több képet mellékelnék, akkor se lépném túl a kétezer valahányszázat, lévén a Médianapló szakmai rovat.
Van más okom is a digitális lábjegyzetek mellőzésére. A digitális naplót nem tekintem végleges szövegnek, számítok a hozzászólókra. Kigyomlálják a pontatlanságokat, és tartalmilag is kiegészítik a mondandómat. Abból indulok ki ugyanis, hogy a Médianapló mintegy hatezer bejegyzése között akad két-háromszáz, amelyek elég jók lesznek ahhoz, hogy kötetben lássanak napvilágot. Márpedig a könyvben nincs link, képek viszont éppenséggel lehetnének. A blogot előzménynek vélem tehát, folytatását hadd érzékeltessem egy példával.
A magyar labdarúgó válogatott csúfos vereséget szenvedett a kazahsztáni focistáktól. Böde középcsatár ezt nyilatkozta Leeskens szövetségi kapitányról: „A mester mondott pár szót, de nem jó az angolom, nem értettem, a többiek meg nem fordították.” Egy neves külpolitikai újságíró nyomán azzal vigasztaltam, hogy jobban járna, ha nem angolul tanulna, hanem a Belgiumból érkezett szövetségi kapitány kedvéért belgául. Ekkor szólt hozzá a közismert tévés, aki kifejtette, hogy belga nyelv nincs is, van viszont flamand és vallon. Megállapítását lájkolta egy filmesztéta. Mondhatnám persze, hogy a két utóbbinak nincs humorérzéke, de ha nem értették az iróniát, akkor az lehet az én hibám is. Szerencsére Odze György író szintén hozzászólt: „Kinézem Bödéből, hogy hónapok óta keres belgatanárt, de nem talál.”
A kötetbe úgy adom majd le az eredetileg digitális bejegyzést, hogy bedolgozom az író hozzászólását is. Máskülönben félő, hogy nem minden olvasónak esik le a tantusz.
