A tegnap említett Horn Gábor-interjúnak van még egy figyelemre méltó mozzanata. A volt SZDSZ-politikus szerint „Botka lelépése után a megrettent MSZP katasztrofális alkut kötött a Demokratikus Koalícióval, aminek az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag az ország felében nincs szocialista jelölt.” (444.hu, 2018.03.26.) Ő csak tudja, elvégre többször is irányított választási kampányt.

1994-ben az SZDSZ még 18 százalékot adhatott a szociálliberális koalíció kétharmadához. De a Horn Gyulával folytatott belharcban felmorzsolódott, és visszavonult Budapestre meg a nagyobb városokba. 1998-ban az MSZP hiába lett a legerősebb párt, a meggyöngyült SZDSZ-szel nem alakíthatott kormányt. Ha pedig az idézetből kivonjuk a jelzőket - megrettent-e az MSZP, katasztrofális-e a DK-val kötött alku? -, megkapjuk azt, amit az MSZP 2018-as kampányarca, Kunhalmi Ágnes mondott ki: „A fél országból visszavonultunk.” (ATV, 2018.03.07.)

Miért ne feltételezhetnénk, hogy az MSZP és a DK vezetői ismerik a saját pártjuk helyzetét? A szocialisták azért vonultak vissza 46, a dékások 60 választókörzetből, mert hiányzik a szervezetük, aktivista hálózatuk mind a 106-ból. Erőiket arra összpontosítják, hogy elfogadható, bár nehezen megmagyarázható eredményt érhessenek el. A szereplés kulcsa a vidéki Magyarország lesz, márpedig a vidéki sajtó az Orbán-kormány befolyási övezetében kötött ki. 400 ezer példánya révén másfél millió olvasót érhet el.

A megyei napilapok nem engedhetik meg maguknak, hogy ha megszólaltatják a képviselőjelölteket, kihagyják a szocialistát vagy a dékást. Ők is kifejthetik az álláspontjukat, de ha csak az egyik párt jelöltje indul, a másik párt eleve kimarad a megyei nyilvánosságból. Azt azonban nem látom a megyei lapokban, hogy a nem induló párt aládolgozna a partner jelöltjének. Mintha levonult volna a térképről. Látom viszont az ellenzéki képviselőjelölteket - köztük a szocialista Gögős Zoltánt a Veszprémben szerkesztett Napló hasábjain -, akik felszántják a körzetüket, és ezt nem lehet eltitkolni a nyilvánosság elől.

Ha lehántjuk a jelzőket Horn Gábor okfejtéséről, akkor előttünk áll Kunhalmi Ágnes szikár megnyilvánulása. Az ország megosztása azt sejteti, hogy a két párt felmérte az erőviszonyokat, bár a helyzetértékelést nem kötötték az orrunkra. A jelek arra utalnak, hogy az MSZP már, a DK még nem érzi magát felkészültnek a győzelemre, ezért beérik minél hatékonyabb képviselettel a negyedik Orbán-kormány parlamentjében.