Hajnal Miklós fényképe fönt lebeg választókerületünk villanypóznáin. A 76-os troli ablakán kitekintve eljátszom a gondolattal, vajon örülnék-e, ha a rokonszenves, szőke fiatalember képviselne az országgyűlésben.
Ügyesen használta ki a lehetőséget, hogy a magát közszolgálatinak nevező Magyar Televízió öt-öt percben szólaltatja meg a választáson induló pártok képviselőit. Föladta a leckét a meglepetéstől szóhoz sem jutó műsorvezetőnek, amikor felolvasta, hogy a fészbukozók mit kérdeznének Orbán Viktortól, ha szóba állna velük. Tizennégyet idézett, majd huszonkét további kérdéssel érzékeltette a tapasztalatait. Talán a médiatanár beszél belőlem, aki eddig négy-ötezer főiskolással és egyetemistával szembesült előadóteremben, szemináriumon vagy vizsgán, de abban hasonlított a nemzedéktársaira, hogy a pontosság még nem az erénye.
Miközben rámenősen firtatta az Orbán-rendszer fonákságait, a vidéki sajtó hányatott sorsában nem ismerte föl a kulcsmozzanatot. Szerinte a megyei napilapokat „Andy Vajna vagy Mészáros Lőrinc” szerezte meg. Holott van még egy harmadik is. Heinrich Pecina szintén bevásárolt a megyei lappiacon; a miskolci, a nyíregyházi és a debreceni újságot vette meg. Aki az osztrák sajtóbefektetőt kihagyja, az nem érti a médiahelyzetet. Orbán Viktor a Fidesz gazdasági háttéremberével szerveztette meg a párt médiabirodalmát, 2015. február 6-án azonban Simicska Lajos szakított vele. S hogy a miniszterelnököt még egyszer ne érje ilyen súlyos csapás, azzal minimalizálta a lehetséges veszteséget, hogy egy helyett három bizalmi emberre bízta a vidéki sajtó „államosítását”.
Hajnal Miklós szerint Orbán Viktor „több tízezres stadiont és kisvasutat” is építtetett a „szülőfalujában”. Felcsút azonban nem a miniszterelnök szülőfaluja, hanem csak a választott faluja. Ez bármelyik lexikonból kiderült volna, ha föllapozza. Arról nem is szólva, hogy túlzás volt ugyan kacsalábon forgó stadiont felhúzatni az Orbán-kert végébe, ám a fociszentélybe „csak” négyezer néző fér el. Ha pedig a tízezres jelző inkább a kisvasút éves látogatottságára utalt, akkor az újlipótvárosi képviselőjelölt ügyetlenül fogalmazta meg a felolvasott szöveget. Gondolhatja persze a Momentum iránt elkötelezett olvasó, hogy két vagy három hiba elenyésző a harminchat kérdéshez képest. Mégis olyan képviselőt képzelek el az ország házában, aki úgy szólal meg a nyilvánosság fórumain, hogy utánanéz annak, amiről beszél. Magasra emeltem a lécet?