Amikor e sorokat írom, még nem hangzottak el az ünnepi beszédek. Annyi azonban már nyilvánvaló, hogy az ellenzéki pártok külön-külön próbálják meggyőzni híveiket a vélt vagy valóságos igazukról. Nem tudható, vajon mit mondanak majd, de aligha űberelik Szigetvári Viktor tegnapi kijelentését. Az Együtt választmányi elnöke keserűen fogalmazott: „Március idusán azt látom, hogy sokan már a világosi fegyverletételre készülnek.”

Ük-, déd- és nagyszüleim ablakából épp a világosi hegysorra látni, Görgey tábornok pedig néhány száz méternyire, egy kúriában alkudozott a megadás feltételeiről. Ennek ellenére mellőzném a történelmi párhuzamot, de ha már Szigetvári Viktor szóba hozta, legalább az ellenzéki pártvezetők minősítését kerülném. Lehet, hogy csak nem akarnak valamit a választók orrára kötni. A két mégis szövetkező párt, az MSZP és a DK például megosztozott az országon, mert nem jutott volna esélyes képviselőjelöltjük mind a 106 választókörzetbe. A megfelezett országból viszont nehéz lesz begyűjteni ama 10 százalékot, amely 5-600 ezer szavazatot jelent. Márpedig az MSZP egy sajátos ok, a Párbeszéddel kötött szerződés miatt 9,99 százalékkal sem juthat a parlamentbe.

Ráadásul van három független jelöltje a veszprémi, a siófoki és pécsi körzetben, akik után valószínűleg nem tesz szert töredékszavazatokra. És akkor már csak három lehetősége marad arra, hogy kielégítse az egyelőre húzódozó középpárt, az LMP igényeit. Máskülönben lemondhat újabb 150 millió forintnyi állami támogatásról, és a maradék 150 millióból még a kétmilliárdos adósság kamatait sem lesz képes fizetni. Vajon érdemes volna fölvenni a szekerére egy kis párt egyéni mandátumra kétségkívül esélyes vezetőit? Szigetvári Viktor esetében egy tehetséges szónokot és társadalomtudományilag fölkészült politikust.

A ma délután nyilvánosság elé lépő ellenzéki szónokokat ezért nem nevezném árulónak, inkább csak számító reálpolitikusnak. Érteni vélem, ha nem bontják ki a valóság minden szeletét, azt viszont képmutatásnak tartanám, ha arról próbálnák meggyőzni a híveiket, hogy ők minden áron győzni akarnak. Az a benyomásom, hogy titokban fölmérték az esélyeiket, és beárazták a vereséget. S ha már tegnap egy kikosarazott politikus történelmi példával élt, hadd rögzítsem a szintén történelmi következményt. Nem egészen két hónappal a világosi fegyverletétel után a győztes kivégeztette a magyar hadsereg egymással is perlekedő tábornokait.