Ezt azért firtatom, mert Magyar György imigyen fejtette ki az álláspontját: „A hatalom elpusztította az ellenzéki sajtót.” (FüHü.hu, 2017. február 21.) A sztárügyvéd, aki civil képviselőjelöltként, de az MSZP támogatásával indul a siófoki választókörzetben, mintha túl kategorikusan fogalmazott volna. Vagy azért, mert nincs tisztában az országos médiahelyzettel, vagy pedig azért, mert a nyilvánosság fórumain megszokta, hogy nagyot kell mondania, máskülönben nem figyelnek rá.

S mert fölfigyeltem a megállapítására, azon tűnődöm, vajon a Simicska-cégek bírósági ügyeit intéző jogász miként vélekedik a védencéhez kapcsolódó médiabirodalomról. Talán a benne rejlő szerkesztőségek nem ellenzékiek? A nevezetes G-nap óta nem illetik kritikával a harmadik Orbán-kormány tevékenységét? Ha illik rájuk az ellenzéki jelző - és szerintem illik -, akkor Simicska Lajos védőügyvédje miért mondja róluk, hogy elpusztította őket a hatalom?

Elismerem, hogy nehéz helyzetben vannak, elvégre veszteségesen működnek. Alig kapnak kormányzati reklámokat, és a hatalom emberei a magáncégeket is lebeszélik arról, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat ezekben a médiumokban hirdettessék. De léteznek, és a maguk módján művelik az újságírást. Eközben fejük fölött lebeg a hatalom Damoklész-kardja. Ha április 8-a után lesz negyedik Orbán-kormány, a hatalom akár el is pusztíthatja őket, egyelőre azonban ez még nem következett be.  

Más ellenzéki médiumok is léteznek persze. Többnyire a digitális térben, mert ott a legolcsóbb újságot csinálni, és csak ennyire telik az ellenzéki pártok (mozgalmak, civil szervezetek) szűkös költségvetéséből. Mindazonáltal a sanyarú körülmények közepette is tisztességgel végzik a munkájukat. Tengődnek ugyan, de dolgoznak, még ha a tömegekhez nem jutnak is el. A hatalom gondoskodik arról, hogy csak a nyilvánosság peremén, a sajtószabadság kis köreiben fejthessék ki valóságfeltáró tevékenységüket.  

Azt figyeltem meg, hogy szinte az összes ellenzéki politikus panaszkodik a nyilvánosság beszűkítésére. Ám azt egyik sem fejtette ki, hogy ellenzékben, később pedig talán kormányon miként képzeli a nyilvánosságot. Néhány napja például Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd közös miniszterelnök-jelöltje a Népszava hasábjain a két párt választási programjából újságoldalnyi terjedelemben foglalta össze mindazt, amelyet magára nézve kötelezőnek tart. A nyilvánosság eszközrendszeréről, a médiáról egy árva szót sem írt.