Tegnap reggel hétkor figyelemre méltó cikk jelent meg a The Washington Post online felületén. Michael E. Ruane néhány rejtélyes fotó nyomába eredt. Az egyik ama pillanatot ábrázolja, amint a hóhér Szálasi Ferenc nyakára helyezi a kötelet. A nyilas „nemzetvezetőt” 1946. március 12-én végezték ki, ezt azonban az amerikai újságíró nem tudta, vagy úgy tett, mintha nem tudná.

Elbeszélése szerint a fényképeket egy Goode nevű háborús veterán fatörzsbe vájt üregbe rejtette a kaliforniai San Jose-ben. Az immár elhunyt férfiú magyar nőt vett feleségül, ezért a szerző arra jutott, hogy talán Magyarországon szolgált. Ha bármelyik történelmileg tájékozott magyart kérdezte volna Washingtonban, az a halálra ítéltben fölismerte volna Szálasit. Nem vonom kétségbe azonban a veterán szálat, elvégre a Vorosilov marsall vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottságban az amerikai kormány is képviseltette meg. Key, majd 1946 júliusától Weems tábornok segédtisztje például egy George Gerbner nevű főhadnagy volt, aki Kutasi Ilonának, a Fővárosi Operettszínház művésznőjének udvarolt, majd 1947-ben haza is vitte az Egyesült Államokba.

Goode-hoz hasonlóan ő szintén Kaliforniában kötött ki, ám 1964-ben átköltözött a keleti partra, hogy világhírű médiatudósként éljen 2005-ben bekövetkezett haláláig. Személyesen ismertem, és tudom róla, hogy az egyetemére hagyta a dokumentációját, benne fényképeket is a titkosszolgálati vállalkozásáról. Egyébként 1937-ben érettségizett a pesti Eötvös Gimnáziumban, és szülei csempészték Amerikába, így élte túl a holokausztot. Végigharcolta a világháborút, majd 1945 tavaszától október 3-ig az amerikai megszállási zónában egy hétfőnyi különítmény tagjaként fölkutatta a magyar háborús bűnösöket, akiket a salzburgi gyűjtőtáborba szállított.

Egy Douglas típusú bombázót alkalmassá tett 18 fogoly befogadására, és az első szállítmány október 4-én érkezett a mátyásföldi repülőtérre, rajta Szálasival. Gerbner hadnagy 1945 karácsonyáig körülbelül 200 háborús bűnöst hozott haza. Ő az a karcsú, magas, szemüveges tiszt, aki a világhálón hozzáférhető Mafir 10-es híradóban csíptetős dossziéból olvassa a magyar földre lépő foglyok nevét. 1946-ban pedig úgy is, mint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság mellé rendelt amerikai tábornok segédtisztjének, jelen kellett lennie a kivégzéseken. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a rejtélyes fotók az ő hagyatékából kerültek a The Washington Post látókörébe.