Tegnap este történt, egy tévéstúdióban. A műsorvezető szóba hozta az ellenzéki pártok torzsalkodását, és rákérdezett Juhász Péter Együtt-politikus nem éppen simulékony, de még szalonképes kijelentésére. Nem általában várta a választ, hanem a három vendég egyikéhez fordult. Bangóné Borbély Ildikó szocialista politikus utánozhatatlan hangsúllyal, félvállról, foghegyről, hányaveti módon, lekicsinylően, lenézően kérdezett vissza: „Ki az a Juhász Péter?”

Egy fokkal udvariasabban fogalmazott, mint Deutsch Tamás. A Fidesz digitális megmondó-embere az úgynevezett kitiltási botrány idején, amidőn korrupciós ügyek miatt megromlott a viszony Magyarország és az Egyesült Államok kormánya között, egy közösségi oldalon így nevezte meg az amerikai külügyminisztérium közép-európai ügyekkel foglalkozó államtitkárát: „Ki a f@sz az a Melia?” Goromba szavai nemcsak a kocsmákban váltak szállóigévé, belpolitikai használatra is mondogatják közéleti szereplők. Mielőtt azonban válaszolnék a politikusnő sértő kérdésére, tőlem telhető tapintattal összefoglalom, ki az a Bangóné Borbély Ildikó.

Középkorú hölgy, Nádudvaron nevelkedett, Kabán lakik a családjával, sokáig óvodában dolgozott. A püspökladányi járásban politizált, országgyűlési választáson többször indult, de sosem győzött egyéniben. Listán került be a parlamentbe, ahol érzelmi hangoltságú hozzászólásaival vétette észre magát. Pártja most az ellenzéki egység jegyében Csepelen-Soroksáron indítaná rá a fideszes Németh Szilárdot 2014-ben legyőző Szabó Szabolcsra. Utóbbi az Együttet képviselné, valószínűleg ezzel magyarázható Bangóné udvariatlan visszakérdezésben megnyilvánuló ingerültsége.

S hogy a „Ki az a…” kifejezéssel kezdődő textust elhelyezhessük a kontextusban, Juhász Pétert is karcos személyiségnek, kendőzetlenül fogalmazó utcai harcosnak vélem, ő se megy szomszédba egy kis ingerültségért. Normális körülmények között a pártok torzsalkodásába talán még bele is férne a személyeskedés. Most azonban, az országgyűlési választás közeledtével létkérdés a szétmorzsolódott ellenzék számára, hogy politikusai ne a nyilvános üzengetésekkel tudatosítsák az ellentéteiket. Ennek belátásához persze több intelligenciára volna szükség.

Eme mondatnál jobban nem is sérteném meg Bangóné Borbély Ildikót. Elvégre nem tett mást, mint óvatlanul kikotyogta, hogy a nála visszafogottabb szocialista vezetők miként vélekednek a potenciális szövetséges párt elnökéről.