A Népszava szombati számaiban érdeklődéssel olvasom Lendvai Ildikó cikkeit. Az MSZP volt elnökéből jó publicista lett, tegnap például Karácsony Gergely és a szocialisták kapcsolatát értelmezte. Van azonban egy mellékmondata, mely más irányba tereli a gondolkodásomat. Azt írja, hogy „Az MSZP valóban nem nézett szembe elvárható mélységben saját kormányzása vállalandó és hibás elemeivel, és úgy istenigazából nem szálazta szét ezeket.” A fogalmazásmód nemcsak önkritikus, hanem megszépítő is.

Mintegy 300 oldalnyi idézetet gyűjtöttem össze arról, hogy 1989 ősze óta a szocialista politikusok mit mondtak a pártjukról. Végig is böngésztem, amit a 2010-es „történelmi” vereség után kifejtettek. Hárman szorgalmazták a kudarchoz vezető okok feltárását. Gráf József volt mezőgazdasági miniszter, aki rövid ideig az elnökség tagja is volt, és azért szállt ki belőle, mert rájött, hogy a széthúzó MSZP nem képes pártként viselkedni. Továbbá két történész: Földes György, a választmány volt elnöke és Balogh András, a párt volt elnökhelyettese. Ők már a szakmájuk miatt is érdekeltek lettek volna a közelmúlt (a 2002-2010 közti kormányzás) alapos értékelésében. Vajon hol vannak manapság? Visszavonultak, a politika fő áramlatából kisodródtak.

Azt vettem észre, hogy akik épp irányították az MSZP-t, udvariasan hárították el, szerelték le a visszanézés lehetőségét. Köztük Lendvai Ildikó is, aki 2010. április 17-én ezt mondta a Népszava munkatársának: „Annak nincs értelme, hogy az MSZP elkenje saját hibáit, de annak sincs, hogy önelemzés helyett önmarcangolást végezzen.” Vezető társaihoz hasonlóan az „önvédelmi immunrendszer” elgyengülésére, meghibásodására hivatkozott. A hivatalban lévő szocialista politikusok mindig elismerték, hogy szükség volna a bukáshoz vezető okok elemzésére, mindazonáltal azzal odázták el az „önmarcangolást”, hogy előttük tornyosul egy-egy akadály. Hol az önkormányzati, hol egy időközi, hol az uniós parlamenti választás.

Igen ám, de ha nem érdemes nyilvánosságra hozni az „elvárható mélységű elemzést”, az „istenigazából” való „szétszálazást”, akkor elkészíteni sem érdemes. Az a fránya szembenézés így halasztódott hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre. Most pedig előttünk rogyadozik egy párt összesen 12 évnyi kormányzás erényeivel és hibáival, szellemileg és szervezetileg kiürülve, anyagilag ellehetetlenülve. Még szerencse, hogy a vezetői szerint készen áll a kormány-, sőt a rendszerváltásra is.