A múlt év utolsó napján azon tűnődtem, vajon életben maradnak-e a hetilapok. Azt pedzegettem, hogy a digitális sajtó korában a napilap sorsa előbb-utóbb beteljesedik, a hetilap azonban akár virágzásnak is indulhat, feltéve, ha értelmezi (összefüggésbe helyezi) az online portálok folyamatosan özönlő híreit. Eme összefüggésben sokalltam az utolsó (december 21-i) és a január 4-i első szám közti, csaknem kéthetes szünetet. Mérsékelt derűlátásomat nem igazolták a fejlemények.
A közelben három bolthálózat működtet üzletet. Csütörtökön (január 4-én) az Aldiban nyomát se láttam a 168 Órának, a Magyar Narancsnak és a Heti Válasznak. Sebaj, talán majd az egy utcányira lévő, nemrégiben átadott Lidlben. Ott is csupán a bulvár hetilapok árválkodtak a polcon. Az utcánk végében van egy Spar, ahol némi szerencsével jártam, mert megérkezett a 168 Óra első száma Konrád György érdekes interjújával és néhány figyelemre méltó jegyzettel A másik két hetilap azonban sehol, noha korábban árulták őket. Mielőtt gyanakodni kezdtem volna, hogy a bolthálózat-tulajdonosok megegyeztek a kormánnyal az ellenzéki hetilapok kiszorításáról, ma reggel még egyszer próbálkoztam.
A Lehel-piaci aluljáróban található hírlapbolt polcán föl is fedeztem az Élet és Irodalom friss számát, de a színes hetilapok közül hiányzott a Magyar Narancs és a Heti Válasz. „Ne is keresse - mondta bosszúsan a negyven körüli, rokonszenves férfi elárusító -, csak a jövő héten jelennek meg.” Helyettem is ő fogalmazta meg a lényeget: „Hogy akarnak versenyezni a digitális sajtóval, ha három hétig az olvasók tájára se néznek?” Egy-két napot talán tévedett, ha ugyanis az első számuk január 11-én lát napvilágot, a tulajdonosok „csak” húsz napig pihentetik a szerkesztőket és az újságírókat.
Találgatom a szüneteltetés okát. A két hetilap-tulajdonos egymástól függetlenül ugyanarra a következtetésre jutott: munkatársaik elfáradtak az újságkészítésben, és a közelgő választási kampány előtt kijár még nekik az ejtőzés, lazulás, lustálkodás, pauzálás, szusszanás. Ehhez persze emberszeretőnek, jótékonynak kéne lenni, nem pedig tőkésnek. Van két másik lehetőség is. Az egyik az, hogy felmérték a helyzetet, és már nem akarnak versenyezni az online, folyamatosan hozzáférhető portálokkal. Olvasóikat tehát a hetilap majdani hiányához szoktatják. A másik lehetőség gyakorlatiasabb. Ha az újévben kevesebb szám jelenik meg, akkor kisebb lesz a veszteségük.