Fel-felróják az igényesebb hozzászólók, hogy nem moderálom a kommenteket. Okom van rá, hadd érzékeltessem egy friss példával.
Január elsején, 10.56-kor látott napvilágot a Miért (nem) ölték meg Hitlert egy párizsi moziban? című bejegyzésem a szilveszterkor tévében sugárzott Becstelen brigantyk című Tarantino-filmről. Az első hozzászólás 11.32-kor jelent meg, az utolsó ma reggel 9.35-kor, hetvenórányi kölcsönös gyalázkodás, mocskolódás, pocskondiázás után. Ketten gyömöszölték egymást. Egy Éhesló álnevű jobboldali és egy Netuddki álnevű baloldali troll. Rajtuk kívül más alig szólalt meg, az érdemben érvelők elmenekültek a bejegyzés alól.
A jobboldali troll „szerencsétlen mesügének” nevezte a baloldalit, egyszerűbben szólva lezsidózta. A baloldali troll pedig „narancskomcsinak” csúfolta a jobboldalit, aki maga is „komcsizik”. Éhesló 2007. június 10-én regisztrálta magát, azóta nulla bejegyzéssel és 25472 kommenttel vétette észre magát. Ha kimoderálom, akkor 51 másik álnevén szólal meg. 52-őt számoltam össze ugyanis néhány hete a törzslapján. Azóta nyilván kitiltották még néhány helyről, és újabb fedőnevekkel, úgynevezett kriptonimákkal gyarapította a portfólióját.
Netuddki szintén nullás bejegyző, de visszafogottságára jellemző, hogy 2009. január 16-a óta megelégedett 2003 kommenttel. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ő is a sokadik álnevét használja. Megfordult a fejemben az is, hogy talán azonos Éheslóval, és eljátssza a két politikai értékrend zsigeri, lebutított, kocsmai színvonalú összecsapását. Akár blogírásra is adhatták volna a fejüket, erre azonban egyikük sem vállalkozott. Beérik a bejegyzések kisajátításával, ellehetetlenítésével, az értelmesen érvelő hozzászólók elüldözésével. Ilyenkor ülnek tort a digitális talponálló törzsvendégei. Fröccsözés után betódulnak a digitális kávéházban üldögélő polgárok törzsasztalához, és beleköpnek a poharukba.
E rövid bejegyzésekben kerülöm az idegen szavakat, most azonban visszaolvasva az eddig leírtakat, feltűnt, hogy mégis efféléket használtam: blog, digitális, kriptonima, komment, mesüge, moderálás, portfólió, regisztrálás, troll. Lám, magyar szavakkal még akkor is nehéz a figyelemre méltó jelenséget érzékeltetni, ha némelyik kifejezés annyira beivódott a nyelvünkbe, hogy ragozzuk is. Íme, a digitális vitakultúra salakanyaga. Felhalmozódott az ablakunk alatt, és már ki sem látunk tőle.