Médianapló

Médianapló - A politikusok miért alkalmi publicisták?

2017. december 27. 10:16 - Zöldi László

Orbán, a karácsonyi cikkíró című bejegyzésemet körülbelül tízezren olvasták el. Általában értő hozzászólókra leltem, köszönet az egyetértő vagy vitatkozó véleményükért. Az elmarasztaló kommentek pedig egy tőről fakadnak: néhányan azt tették szóvá a maguk sajátos modorában, hogy belerondítottam a karácsonyi hangulatba. A miniszterelnök karácsonyi jegyzettel lepte meg a nyilvánosságot. Terjedelmes cikkét húsz újságban jelentették meg, gondolatai mintegy kétmillió olvasóhoz jutottak el. A Médianapló című szakmai rovatban naponta foglalkozom a nyilvánosság valamelyik mozzanatával, aznap a kormányfő ünnepi eszmefuttatása volt az.

Az elmarasztások alkalmat teremtenek arra, hogy azt firtassam:  vajon a politikusok milyen publicisztikai megnyilvánulásokra képesek? A jól kivehető arculatú politikus és publicista abban hasonlít egymásra, hogy a nyilvánosságnak szánt gondolataiból kirajzolódik a világnézete. Csakhogy korunk politikusa elfoglalt, ezért véleményét leginkább újságírók közvetítésével, interjúkban adja közre. Amikor fontosnak tartja, hogy a neve szerzőként jelenjen meg az újságban, óhatatlanul vereséget szenved, ha sorait összehasonlítjuk a közíróéval. Az ünnepi publicisták hiábavaló, kilátástalan helyzetét egy paradoxon világítja meg.

A hatalmon lévő politikus azért rossz publicista, mert stábja van, az ellenzéki meg azért, mert nincs stábja. A miniszterelnök említett cikkéről ordít, hogy stábtagok hozták össze a műveltségelemeket, és talán egy szerkesztő is akadt a kenetteljes szöveghez. Elképzelhető persze, hogy maga Orbán Viktor végezte el rajta az utolsó simításokat, ám ez mit sem változtatott a mondandó elegyes jellegén. A vele szemben álló politikusok mögül hét és félévnyi ellenzékiség után kikopott a stáb, ezért nagyobb valószínűséggel adják közre a saját gondolataikat. Ha nincs mellettük egy alkalmi szerkesztő, akkor még stiláris ügyetlenségükkel és helyesírási bizonytalanságukkal is bizonyítják a publicisztika személyes jellegét.

2017-ben egyetlen üdítő kivétel tűnt fel: Lendvai Ildikó. Az országgyűléstől vett búcsú óta figyelemre méltó publicistává és kitűnő glosszátorrá képezte át magát. Azért megy neki jobban a glossza, mert a közösségi oldalon tömörségre szorítja magát, a Népszava szombati előzékenysége viszont túl nagy felületet kölcsönöz a gondolataihoz. Olykor mintha rock and roll zenére keringőt táncolna.            

2 komment
süti beállítások módosítása