Mielőtt Kovács Zoltán kormány-szóvivő politikára adta a fejét, sajtótörténetet tanított a debreceni egyetemen. Felkészült szakember képzetét keltette. Ezért csodálkoztam karácsonyi megnyilatkozásán, ezt mondta ugyanis a PestiSrácok.hu munkatársának: „Az, hogy Magyarországon ne lenne sajtószabadság, üres frázispuffogtatás csupán, amely mögött politikai fájdalom rejtőzik.” Szerinte a „politikai fájdalom” mögött „külföldiek, jól meghatározható üzleti körök vagy egy politikai kör” rejlenek, „amelyek nemzetellenes stratégiát folytatva hazugságokkal tömték az emberek fejét.” Másként látom a helyzetet.

Megkülönböztetném a fővárosi és a vidéki sajtót. Az országos terjesztésű újságok kétségkívül világnézeti értékrendet tükröznek, le is képezik a politikai törésvonalakat. A megyei sajtó azonban nem kötődött világnézethez. Erről gondoskodtak a külföldi, túlnyomórészt német anyanyelvű tulajdonosok. Sok hibájuk volt, azt azonban el kéne ismerni, hogy igyekeztek távol tartani magukat a magyar belpolitikai küzdelmektől. Nem rajongtak a vélemény-műfajokért, a politikai állásfoglalásra hajlamos munkatársaik nem is érezték jól magukat a bőrükben. Indokolatlan tehát a kormánykörökben gyakran hangoztatott nézet, miszerint a megyei sajtó baloldali vagy liberális lett volna, esetleg mind a kettő.

Azért nem lehetett, mert a Springer-céget (8 megyei napilap tulajdonosát) német nyelvterületen a konzervativizmus bástyájaként tartják számon. Egyik vezetője azt fejtegette a Der Spiegel című hetilap hasábjain, hogy vállalkozásuk a profit pártján áll. A Pannon Lapok Társaságát birtokló WAZ (négy megyei és egy városi napilap a Dunántúlon) hetven éve alakult egy Ruhr-vidéki kiskocsmában. A két alapító közül az egyik a szociáldemokrata pártba lépett be, a másik a kereszténydemokratába. Mindig az volt a cég arca, akinek a közössége épp irányította az országot - többnyire a kereszténydemokraták kormányoztak. Az osztrák Eugen Russ (három napilap Északkelet-Magyarországon) pedig többet foglalkozott túzokvadászattal a Hortobágyon, mint politikával, de a profit pártjába ő is belépett.

A legutóbbi másfél esztendő sajtószabadság-torzító fejleménye, a vidéki napilapok felvásárlása nem a fővároson túli sajtó baloldali-liberális jellegét semmisítette meg, hanem a jobboldali kormánypártokhoz igazolt át 18 megyei és egy városi napilapot. Nem szüntette meg a politikai befolyást, hanem csaknem harmincévnyi szünet után felújította.