„Ki a f*sz az az Orbán?” - e címmel jelent meg Charles Gati cikke a Népszava mai számában. A majdnem teljhatalmú miniszterelnököt illetlen szóval illető szerző ’felségsértésére’ az kölcsönzött lehetőséget, hogy elképzelt egy beszélgetést a Fehér Házban.

Trump elnököt kereste föl a külpolitikai főtanácsadó, aki akár ő is lehetett volna, ha fél életét nem a Demokrata Párt holdudvarában töltötte volna. Gáti Károly a nyers modorú elnök szájába adta ama mondatot, ami utal Deutsch Tamáséra. Annak idején a szabad szájú Fidesz-politikus így osztotta meg velünk velős véleményét az amerikai külügyminisztérium magyar ügyekre is rálátó államtitkáráról, Melia úrról. Az előzményre azonban aligha emlékeztetnek majd a kormánypárti lapok jegyzetírói, akiktől a magyar származású politológus bizonyára megkapja a magáét. Azt viszont Charles Gati a képzeletbeli főtanácsadó szájába adta, hogy „A sajtó döntő többsége a kezében van.” Mármint Orbánéban.

Pontosan fogalmaz, és nem bonyolódik számokba. Ellentétben Dömsödi Gábor pásztói polgármesterrel, aki tegnap este azt fejtegette egy tévéműsorban, hogy az ellenzéki álláspontok legföljebb a média öt százalékában láthatnak napvilágot. A civilben újságíró polgármester rögtön ellentmondásba is keveredett. Szerinte a közösségi médiumokban még elmondhatjuk a véleményünket, és a digitális sajtóban még vannak hadállásaink. De a közösségi oldalak és az online portálok nem tartoznak a média fogalmába? Ha beletartoznak, vajon beszélhetünk-e az Orbán-kormány 95 százaléknyi túlsúlyáról?

Az a benyomásom, hogy az ellenzéki publicisták és politikusok bűvös számokat választották a képzelet világából, hogy elhárítsák a felelősséget. Azt sugallják, hogy a megsárgult nyilvánosságban nem jutnak szóhoz, ahogy Molnár Gyula, az MSZP elnöke fejtegette: „A kormány 94 százalékos média-túlsúlyával nem fog minket túl sok helyre engedni.” (InfoRádió, 2017.12.14.) Az aránypár kétségkívül elbillent a kormány javára. Bizalmi embereivel felvásároltatta a vidéki napilapokat, amelyek Pest megye kivételével beborítják az országot. Faramuci módon adnak teret az ellenzéki politikusoknak: összefoglalják a mondandójukat, és mellé tördelik a Fidesz véleményét is. Az angolszász sajtóban ezt nevezik az automatikus válaszadás jogának.

A trükk az, hogy ha a kormány állít valamit, akkor a kormánypárti sajtó a legritkább esetben közli az ellenzéki politikusok véleményét. Na, ebből a gyakorlatból tessék megállapítani az aránypár számait!