Gyakran bírálnak a kommentelők, mert a Médianaplóba nem azt írom, amit meg kéne írni. Olykor nem is a témát kifogásolják, hanem megemlítik, hogy nem úgy kellett volna megírnom, és mindjárt tanácsot is adnak. Elüthetném a kritikát azzal, hogy a hozzászólóknak szintén jogukban áll digitális naplót vezetni, ráadásul úgy, ahogy kedvük szottyan rá. Csakhogy okfejtésükben van némi igazság, a látszat ellenem szól.

A legtöbben ugyanis nem tudják, hogy a Médianaplót 2002. január 1. óta írom. Naponta 2500 karakternyi szöveget szánok ama témákra, amelyeket a kommunikáció szakos főiskolásokkal és egyetemistákkal pedzegetünk, de nem sikerült végigvinni a szemináriumokon. Amivel tehát ezekben a szösszenetekben foglalkozom, az szinte kizárólag kommunikációs jellegű. Ebből megfontolásra érdemes következtetés adódik. Ha a bejegyzéseket az a megtiszteltetés éri, hogy valamelyik utánközlő portál, leginkább az Index jóvoltából a szélesebb nyilvánosság elé kerülnek, akkor az olvasók nem ismerhetik a szakmai kiindulópontot. Olyasmit kérnek számon rajtam, amire eleve nem vállalkoztam.

Itt van például az MSZP program-bemutató összejövetele, melyet a múlt szombatra beharangozott kongresszus helyett rendezett meg. A tegnapi bejegyzésben az fejtegettem, hogy a tanácskozás szervezői nyakra-főre operáltak fogalmakkal, holott jelszavak helyett jelmondatokkal (igei állítmányt tartalmazó tőmondatokkal) kellett volna kecsegtetniük a szélesebb nyilvánosságot. Elrettentő és tanulságos példának véltem az igazság furcsa karrierjét. A szocialisták idestova két évtizede használják jelszóként, és rengetegszer jártak pórul vele. Két nappal ezelőtt is megtörtént, hogy a tévéközvetítésben egy bizonyos nézőpontból lemaradt az i, és kínos áthallásokra késztető gazság lett belőle.

Akadt kommentelő, aki szerint a kellemetlen képzettársításhoz az úgynevezett Habony-művek rosszindulatára volt szükség. Feltételezését nem vonom kétségbe, ma reggel azonban feltűnt egy meghökkentő példa is. Az egyetlen baloldali napilapot, a Népszavát aligha lehet vádolni az MSZP iránti rosszindulattal, mindazonáltal a címoldalán olyan fényképet közölt, amely akaratlanul is alátámasztja az érvelésemet. Fotóriportere, Markoszov Szergej átellenes nézőpontból örökítette meg a Párbeszédtől kölcsönzött miniszterelnök-jelöltet. A 197 centis Karácsony Gergely karcsú árnyéka kivetül a háttérre, és vállával eltakarja az i betűt a falra festett igazságból.