A Van-e még független sajtó? című bejegyzést 267-en olvasták. A téma ennél többet érdemelt volna. Hárman szóltak hozzá: egy kolléga (Marik Sándor, a nyíregyházi Kelet-Magyarország című napilap nyugalmazott főszerkesztő-helyettese) érdemben, két álneves kommentelő pedig röviden. Egyikük így válaszolt a címbeli kérdésre: „Soha nem is volt.”,  a másik meg ezt írta: „A független sajtó csak illúzió.” Véleményüket vállalhatták volna a nevükkel is, mert lehet, hogy igazuk van. Mégis arról számolhatok be, hogy egyszer 13 hétig dolgoztam függetlenségre törekvő szerkesztőségben.

A múlt század kilencvenes éveiben NSZK-beli hetilapok magyar nyelvű változatát terveztem. Háromtagú stábunk csak negyedévre vállalta az efféle munkát, és a kezdeti hibák kiküszöbölése után adtuk át a terepet a tulajdonos emberének, várt bennünket ugyanis a következő feladat. A rendszerváltás hajnalán stábunk készítette a Köztársaság című közéleti magazint, amelynek tulajdonosával nem is találkoztunk. Már egy másik hetilapon dolgoztunk, amikor híre jött, hogy miért maradt előttünk ismeretlen. Akkoriban nagy visszhangot keltett a Szamara-ügy. Sokan fizettek be a szovjet-orosz gyártmányú autóra, amelynek ára egy Mátrai nevű üzletember folyószámláján kötött ki. Nem tudom, vajon utolérte-e a törvény szigora, ám az elsinkófált pénzt akár világ körüli utazásokra is költhette volna.       

Azóta is akadnak kiadóhivatalok, amelyek igyekeznek újságjukat távol tartani a politikai erőközpontoktól. Ilyenek voltak a megyei napilapok, amelyektől nemrégiben szabadultak meg a túlnyomórészt német anyanyelvű tulajdonosok. Akik semlegességet tanúsítottak a magyarországi pártok cicaharcában, egyikük meg is fogalmazta a Der Spiegel hasábjain, hogy ők a tőke pártján állnak. Ahogy elnézem a mai választékot, az Élet és Irodalom kényes a szellemi függetlenségére, a HVG is független volt, amíg a munkatársak tulajdonába tartozott (más szerkezetben talán még most is az). Ugyancsak függetlenek a „kukacok”, vagyis azok a portálok, amelyeket a pécsi, a veszprémi és a székesfehérvári újságtól kirúgottak működtetnek. A fővárosi 24.hu-ban és FüHü.hu-ban, a szombathelyi Nyugat.hu-ban és a debreceni Vagy.hu-ban szintén érzékelhető a függetlenségre való törekvés, s ami ezzel jár: a templom egere-jelenség.

Mindazonáltal nem vonom kétségbe, hogy manapság, a korlátozott nyilvánosság idején nehezebb független újságot csinálni, mint negyedszázaddal ezelőtt. De még nem lehetetlen.