Változatlanul az a benyomásom, hogy a megyei sajtó menekül a sorok közé. A vidéki újságírók már-már megszűntek a megyei közvélemény hangadói lenni, elterjedt a képes beszéd, a metafora. A sűrített hasonlatból azonban olykor következtethetünk a megyei nyilvánosságtól visszavonult publicista közéleti állásfoglalására is. S mert a Kádár-korszakban tanultam meg a sorok között olvasni - talán még a sorok közé írni is -, némelyik mai megnyilvánulást okulásul ajánlom az olvasók figyelmébe.

Feltűnt például a Délmagyarország november 18-i címoldalán Pityuka. Az 1910-ben alapított újság online kiadása fényképpel és cikkel indult: a magyar-szerb-román hármashatár kiszögellésében elhelyezkedő Kübekháza polgármesteri hivatalában szállást kapott egy papagáj. Az információ nem lepett meg, elvégre az elöljáró, Molnár Róbert találékony ember. Torgyán József személyi titkára volt, ebbéli minőségében az Egyesült Államokban tanulmányozhatta a választási kampányokat. Amidőn pedig a főnöke visszavonult a politikától, ő is visszatért a szűkebb pátriájába, ahol polgármesterré választották. Azóta fesztiválokat szervez, így lett „operettfalu” Kübekháza.

Innen már csak egy lépés a papagáj, amely csicseregve, kajdácsolva, rikoltozva fogadja a polgármesteri hivatal meghökkent látogatóit. Kínos, hogy egy patinás újság a rikácsoló Pityukát helyezi a lapszám élére. Még kínosabb, hogy vezércikkel tér vissza rá. Bár manapság egyre ritkábban olvasható a szó hagyományos értelmében vett vezércikk, ettől még a szerkesztőség választhatott volna fontosabb témát is - gondoltam, a véleménynélküliség stádiumában leledző megyei sajtóról borongván. A szerző azonban rácáfolt az általában jogos előítéletre.

Csongrád megyei tapasztalataiból telt arra, hogy megemlítsen egy hódmezővásárhelyi kutyát, „aki” emlékezetessé vált a kancelláriaminiszter, Lázár János városában, de az már kiment a fejemből, hogy miért. Ez azért nem azt sejteti, hogy sikerült volna a sorok közé lopni valami közéleti tanulságot. Az viszont már megmaradt, hogy a mártélyi könyvtár ajtajába „költözött” egy cica, „akit” az olvasók elneveztek Cicerónak. Az pedig a vezető cikk végén bontakozott ki teljes árnyaltságában, hogy Pityuka, a kübekházi papagáj „legálisan korrumpálható, mert elfogadja az almát, cserébe viszont nem ad semmit”.

Jegyezzük meg a szerző nevét! Kovács Erika ugyanis így fejezte be kedvesen tanulságos eszmefuttatását: „Ezektől az állatoktól lesz egy kicsit emberségesebb a világ.”