Minapi feltűnése élénk visszhangot keltett. Nehéz azonban eldönteni, vajon a hírből melyik mozzanat váltott ki nagyobb érdeklődést. Az-e, hogy az első Orbán-kormány talán legkínosabb botrányában főszereplő üzletember 13 veszteséges Fidesz-közeli céget tüntetett el az adóhivatal elől? Vagy az, hogy most Simicska Lajos a bizalmi emberét helyezte a Magyar Nemzet élére? Esetleg az, hogy a németes vezetéknevű és magyarul rosszat jelentő főszerkesztő első felindulásában Vonát nevezte meg Orbán kihívójának?

Schlecht Csaba ugyanis ezt válaszolta egy újságírói kérdésre: „Az a magánvéleményem, hogy sokkal jobban szeretném, ha 2018 után nem Orbán Viktornak, hanem Vona Gábornak hívnák az ország miniszterelnökét.” (24.hu, 2017. november 14.) Lám, még meg se melegedett a patinás újság szerkesztőségében, de már olyasmit mondott, amire sokan kapták föl a fejüket. Például én is, mentségemre szóljon, hogy mielőtt a nyilvánosság elé álltam volna, ellenőriztem a tényeket. Nos, Schlecht úr elmesélte a Médiapiac című szaklap munkatársának, hogy ama bizonyos G-napon, 2015. február 6-án jelzett a telefonja, és a miniszterelnökkel frissiben összeveszett „Lajos” azt kérdezte tőle, nem akar-e a Lánchíd Rádió főszerkesztője lenni.

Ő akart, és a 2016. július 19-én megjelent interjú tanúsága szerint ezzel hökkentette meg az újságírót: „Meggyőződésem: bármennyire is szerényebbek Vona képességei, mint Orbáné, ha 2018-ban Vona lenne a miniszterelnök, az nagyon jót tenne az országnak.” Ízlelgessük a két idézet közti különbségeket, amelyeket azért nem bontanék ki, hogy fölhívhassam a figyelmet valamire! A mostani fejlemény felől nézve hamisnak hat a gyakran hallott érv, amellyel a Simicska-féle médiabirodalom felelős vezetői traktálták a nyilvánosságot. Azzal hárították el a vádat, miszerint a Lánchíd Rádió, a Hír TV és a Magyar Nemzet révén a köztudatban csinálnak szállást a Jobbiknak, hogy épp úgy kezelik, mint a többi pártot.

Számomra az derül ki a csaknem másfél évvel ezelőtti interjúból, hogy ennél sokkal többre törekedtek. Ám a tavaly nyári beszélgetésben van még egy gondolat, amely aggodalommal töltene el, ha most a kétségkívül kormánykritikus szerkesztőségek valamelyikében dolgoznék. Schlecht Csaba ezt mondta a veszteséges orgánumok milliárdos főnökéről, Simicska Lajosról: „A pénzt a Lánchíd Rádió, a Hír TV és a Magyar Nemzet működésére 2018 végéig félretette.” És utána mi lesz?