A Fidesz-kongresszuson elhangzott beszédek duzzadtak az önbizalomtól, nem is ok nélkül. Az ország legszervezettebb pártja nyerésre áll, bár Orbán Viktor óvatosságra intette az elvbarátait. Beszédében tíz figyelemre méltó mondatot találtam, olyan eszmefuttatás azonban nem tűnt fel, amelyet érdemes volna átemelni a szállóigék gyűjteményébe.

Például arról számolt be, hogy „A 2010-ben kitűzött céljainkat elértük.” Majd így folytatta: „A média-, az energia- és a bankrendszer többségét magyar kézbe vettük.” Megakadtam az igei állítmánynál. A „vettük” értelmezésem szerint azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalom első embere nem adta hazai kézbe a médiarendszer többségét, egyelőre nem gyakorolt tehát kegyúri gesztust. De azt is jelenti, hogy akik megvásárolták a médiumok jelentős részét, azok a bizalmi emberei (elvégre „vettük”). Ha joggal nem is, de okkal számíthat a Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és Heinrich Pecina kezében összpontosuló szerkesztőségek támogatására.

Mindazonáltal az a benyomásom, hogy a miniszterelnök rosszul emlékszik. 2010-ben másfél száz figyelemre méltó mondatát jegyeztem föl, és rengeteget beszélt ugyan az ország átalakításáról, de leginkább gazdasági célzattal. Kulcsmondata ez volt: „Mindennek meg kell változnia.” Majd a Magyar Nemzet október 26-i számában tucatnyi szektort sorolt föl, közülük azonban csupán a kilencedik lett a média. Egy évvel később kétségkívül sokat beszélt a nyilvánosságról, mert az új médiatörvényt bőszen vitatták az Európai Unió fórumain. 2013-ban pedig előhozakodott a médiaviszonyok „nemzetiesítésével”, ám akkor is inkább csak utalt rá.

A média akkor került előbbre a megnyilvánulásaiban, amikor 2015. február 6-án elpártolt tőle a gazdasági alapembere. Simicska Lajos magával vitte az Orbánnal közösen alapított médiabirodalmat, benne a miniszterelnöki szócsőnek számító Magyar Nemzetet is. Ama hármast, amelyet a pártelnök-kormányfő tegnap hozott szóba, mindössze néhány hónappal ezelőtt helyezte egy kalap alá, a tusványosi szabadegyetemen. A 2010-be visszavetített, de sokkal későbbi felismerés vajon magyarázható-e azzal, hogy a Simicska-féle médiumok szökése után már nem merte egy kézbe adni az időközben „államosított” médiumokat?

A szakítás nyomán három részre osztotta a „magyarosított” médiabirodalmat. Ha Lőrinc, Andy és Heinrich közül bárki is elpártolna tőle, maradjon még neki két rész az egybehangolt (gleichschaltolt) nyilvánosságból.